Kiállítás

Kő kövön

A királyi palota – a kultúra vára

Kritika

Megújult és látványos elemekkel bővült a királyi palota históriáját bemutató állandó kiállítás.

Miután napjaink egyik legnagyobb szabású, ám szakmailag erősen vitatott projektje, a Budai Vár (kormányzati igényekhez szabott) átalakítása javában zajlik, nem árt visszatekinteni arra, hogyan szabták át a különböző korokban a királyi palota arculatát. Ahogy a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumának frissen újranyílt újkori tárlatából is kiderül, a királyi palota átalakítását felváltva végezték a nagyszabású építkezéseket megrendelő, levezénylő uralkodóink, illetve különböző rendű és rangú politikai vezetőink, no meg a rendre felvonuló fegyveres erők. Az ismétlődő (és végül az 1945-ös rettenetes pusztításban kulmináló) ostromok már többször teremtettek szinte tabula rasát. A palota történetét Budának a töröktől való visszavételét követő időszaktól a közelmúltig bemutató – a déli összekötő szárny helyreállító munkálatai miatt átmenetileg bezárt – tárlat most izgalmas új tárgyakkal és a hozzájuk kapcsolódó történetekkel együtt nyílt meg a Budapesti Történeti Múzeum díszlépcsőházában. (Kurátorok: Farbaky Péter és Rostás Péter művészettörténészek.)

A kiállítást a múzeum főlépcsőházának szintjein úgy rendezték el, hogy ezzel egy függőleges időtengelyt is létrehoztak, amely továbbtagolja és korszakolja a kiállítás tárgyait. A látogatóbarát módon elhelyezett megannyi tárgy, installáció, videó és magyarázó szöveg gyorsan annak belátására vezeti a látogatót, hogy ideje visszavennie az esetleg meglévő kurucos, ’48-as indulataiból. Ugyanis az, hogy a palota az előző századfordulóra európai rangú épületkomplexummá vált, a mi szeretve gyűlölt Habsburg-uralkodóinknak köszönhető. Ebből a szempontból a barokk palotát (részben apja, III. Károly király nyomdokain) építtető Mária Terézia és a palota historizáló stílusú nyugati irányú bővítését (Hauszmann Alajos manapság is sokat emlegetett tervei alapján) elhatározó Ferenc József a legjelentősebb szereplők, megrendelőként. A grandiózus építkezés tényleges irányítója azonban a várépítési bizottság volt, Podmaniczky Frigyes elnökletével. A Krisztinavárosra néző nyugati szárnyba a függetlenségi gondolatot hangsúlyozó műalkotások és szimbolikák kerültek: például Benczúr Gyula Mátyás uralkodásáról festett, de csak részben elkészült képei közül a pápai követ fogadásáról készült nevezetes festmény az új tárlaton is látható.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.