Könyv

Átlépni az ajtót

Caleb Azumah Nelson: Kis világok

  • Pálos György
  • 2024. augusztus 21.

Kritika

Egy fekete közösség hagyományos zenés-táncos istentiszteletén járunk, ahol a zenének, a mozgásnak és a táncnak kiemelt szerep jut.

„Mivel a legtöbb gondunkat csak a tánc oldhatja meg, abszolút érthető, hogy miután a fénylő fekete kezek áhítatra emelkedtek, és a pásztor imára hívott bennünket, a gyülekezetet, hagytuk, hogy az ima teret nyerjen… Látom apámat elöl a gyülekezet tagjai között, szabadon, lazán csapong, hadonászik. Zsebkendőt lenget, mintha fáklya lenne, hogy itt vagyok” – kezdi a történetét a regény narrátora, Stephen, a középiskolai tanulmányait befejező dél-londoni fiú. Gondosan megválogatott motívumai és megfigyelései kijelölik a regény fősodrát, tematikáját.

Egy fekete közösség hagyományos zenés-táncos istentiszteletén járunk, ahol a zenének, a mozgásnak és a táncnak kiemelt szerep jut. A Kis világok minden pillanatát átjárja a zene, konkrét zeneszámokat nevez meg a szerző, a bluestól a free jazzen át az ismertebb fekete előadókig. A tánc Stephen és közössége számára kifejezi mindazt, ami szavakkal nehezen elmondható: az istenit, a szublimáltat, a közösségi érzést, a vágyakozást, a szeretetet, a szabadságot. Vagyis Stephen, a tizenéves gimnazista olyan fogalmakat, érzéseket ír le idézőjelek és ironikus felhangok nélkül, amelyeket a kortárs írótársai mereven eltartanak maguktól. A mesélő a ritmusban él, a zene extázisában, de képes kívülről is láttatni a szituációkat: az apját is megfigyeli, aki lazán csapong, hadonászik. E kettős mesélői pozíció végig kitart: egyszerre intim és reflektív.

Stephen és bátyja Raymond, másodgenerációs bevándorló fiatalok, szüleik az ő korukban hagyták el az egykori brit gyarmatot, a napfényes Ghána tengerpartját, hogy szerencsét próbáljanak a hűvös-esős londoni forgatagban. A gyerekek már az angliai életformában szocializálódtak, de apa és anya egzisztenciateremtő héroszok, akik mindent egy lapra tesznek fel: lemondanak a családi hátterükről, a tengerről, a megszokott tájról és a jellegzetes ízekről, hogy szerencsét próbáljanak az idegenben, hogy a gyerekeik többre vihessék. Stephen azonban, szemben Raymonddal, aki jól teljesít, és komoly kompromisszumok árán egy lépcsővel feljebb lép a társadalmi ranglétrán, nem képes megfelelni ennek az elvárásnak. Stephen elveszettnek, magányosnak éli meg a középiskola utáni éveit, a barátok és a zene hiányát. Feladja a harcot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.