Könyv

Átlépni az ajtót

Caleb Azumah Nelson: Kis világok

  • Pálos György
  • 2024. augusztus 21.

Kritika

Egy fekete közösség hagyományos zenés-táncos istentiszteletén járunk, ahol a zenének, a mozgásnak és a táncnak kiemelt szerep jut.

„Mivel a legtöbb gondunkat csak a tánc oldhatja meg, abszolút érthető, hogy miután a fénylő fekete kezek áhítatra emelkedtek, és a pásztor imára hívott bennünket, a gyülekezetet, hagytuk, hogy az ima teret nyerjen… Látom apámat elöl a gyülekezet tagjai között, szabadon, lazán csapong, hadonászik. Zsebkendőt lenget, mintha fáklya lenne, hogy itt vagyok” – kezdi a történetét a regény narrátora, Stephen, a középiskolai tanulmányait befejező dél-londoni fiú. Gondosan megválogatott motívumai és megfigyelései kijelölik a regény fősodrát, tematikáját.

Egy fekete közösség hagyományos zenés-táncos istentiszteletén járunk, ahol a zenének, a mozgásnak és a táncnak kiemelt szerep jut. A Kis világok minden pillanatát átjárja a zene, konkrét zeneszámokat nevez meg a szerző, a bluestól a free jazzen át az ismertebb fekete előadókig. A tánc Stephen és közössége számára kifejezi mindazt, ami szavakkal nehezen elmondható: az istenit, a szublimáltat, a közösségi érzést, a vágyakozást, a szeretetet, a szabadságot. Vagyis Stephen, a tizenéves gimnazista olyan fogalmakat, érzéseket ír le idézőjelek és ironikus felhangok nélkül, amelyeket a kortárs írótársai mereven eltartanak maguktól. A mesélő a ritmusban él, a zene extázisában, de képes kívülről is láttatni a szituációkat: az apját is megfigyeli, aki lazán csapong, hadonászik. E kettős mesélői pozíció végig kitart: egyszerre intim és reflektív.

Stephen és bátyja Raymond, másodgenerációs bevándorló fiatalok, szüleik az ő korukban hagyták el az egykori brit gyarmatot, a napfényes Ghána tengerpartját, hogy szerencsét próbáljanak a hűvös-esős londoni forgatagban. A gyerekek már az angliai életformában szocializálódtak, de apa és anya egzisztenciateremtő héroszok, akik mindent egy lapra tesznek fel: lemondanak a családi hátterükről, a tengerről, a megszokott tájról és a jellegzetes ízekről, hogy szerencsét próbáljanak az idegenben, hogy a gyerekeik többre vihessék. Stephen azonban, szemben Raymonddal, aki jól teljesít, és komoly kompromisszumok árán egy lépcsővel feljebb lép a társadalmi ranglétrán, nem képes megfelelni ennek az elvárásnak. Stephen elveszettnek, magányosnak éli meg a középiskola utáni éveit, a barátok és a zene hiányát. Feladja a harcot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Madártávlat

Ép és értelmi fogyatékkal élő színészek játszanak együtt a MáSzínház inkluzív előadásai­ban, a repertoárjukon ezek mellett színházi nevelési előadások és hagyományos színházi produkciók is szerepelnek. A közös nevező mindegyik munkájukban a társadalmilag fontos és érzékeny témák felvetése.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?