A hat egységbe sorolt hamisítványok az ókortól napjainkig vezetik végig a nézőt egy-egy csalás mögötti tény bemutatásával. A válogatásnak a nem titkolt célja, hogy rámutasson arra, milyen fontos kritikusan szemlélni a világot. Már az első tegező kísérőszövegnél, az első megmozduló miniatúra után világossá válik, hogy az anyag elsősorban az általános iskolák felső osztályának, illetve középiskolásoknak és fiatal egyetemistáknak szól; de még egy „sokat látott” felnőttnek is számos új információval szolgálhat, hiszen mi is sokszor találkozunk (nem csak a közösségi médiafelületeken) álhírekkel. Az első egység az egyházi és a világi hatalom megszerzésének, legitimációjának és fenntartásának kérdését járja körül. Ennek egyik (máig tovább élő része) az uralkodóra veszélyes egyének emlékének kitörlése (Caracalla nemcsak meggyilkoltatta testvérét/társuralkodóját, Getát, hanem minden falfestményről lekapartatta), a másik az ún. Constantinusi adománylevél, amelyet i. sz. 300 körülire datáltak, és a pápai hatalom eredetmítoszának felépítésére szolgált – az okirat későbbi keletkezését már 1440-ben tudományosan bizonyította Lorenzo Valla. Felbukkannak a katolikus vallás ereklyéi és egy korai, a hamis relikviákat kigúnyoló „karikatúra” Boccaccio Dekameronjából.
A második etap (Világunk megértése) a könyvnyomtatás feltalálásával megnyíló információdömpinggel foglalkozik, azzal az érdekes időszakkal, amikor a rációba vetett hit kéz a kézben járt a babonákkal, hiedelmekkel. Elég csak megnézni egy korabeli világtérképet, amelynek szinte elengedhetetlen részeit képezik az óceánban feltűnő fantasztikus lények, tengeri szörnyek (maga Kolumbusz is állította, hogy látott három sellőt, „bár nem voltak bájos teremtmények”). Az információéhséget csillapították a fiktív útleírások is; ebben kétségkívül a legnagyobb játékos a már fiatalkorában átverésekből élő George Psalmanazar volt, aki 1705-ben állítólagos hazájának, Formosának szokásait írta le. Volt abban minden, kannibalizmus, állatáldozat a Sátánnak, föld alatti, kör alakú ablakkal rendelkező házak, sőt saját nyelvet és naptárt is kreált a formosai népnek. Hitelességét azzal is fokozta, hogy nyers húst evett és ülve aludt. Mindez a londoni társasági élet megbecsült tagjává avatta. Halála előtt viszont leírta, hogy csak az érdekelte, hol a határ, mit hisznek el neki. A továbbiakban képbe kerülnek a boszorkányperek is. S mivel a kiállítás interaktív, tesztelhetjük, hogy egy-egy esethez hogyan viszonyul a mi „cenzúramérőnk”. Idekerült a piltdowni ember, azaz a legősibb angol ember esete (1912), mely csalás felépítésében vélhetően Arthur Conan Doyle is tevőlegesen részt vett, s tudományos leleplezése nem kevesebb, mint negyven évbe fájt.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
