Bábszínház

Az elalvás előtti pillanat

Nem félünk a sötétben

Kritika

Podlovics Laura eredeti hangú rendezése az apró kizökkenések ellenére nagy erővel jeleníti meg és teszi láthatóvá és átérezhetővé a kamaszkort – különösen annak mélységeit, sötét pillanatait.

 

Benne járunk az őszben, a tizedik osztályban, a főszereplő Aida belső világában. Miközben körülötte zajlanak a hétköznapok a kamaszkor tipikus problémáival, izgalmaival és frusztrációival, Aida időnként úgy szól ki a közönséghez, mintha már beérkezett filmrendezőként adna interjút. Használati utasításnak is érezhetjük, amikor arról beszél, hogy örül, ha a filmjében a narráció ellenében a hangulatot méltatják, mert számára ez a fontos. A Nem félünk a sötétbenről is elmondható valami hasonló, a történet kevésbé lényeges. De ha a cselekmény íve egy-két ponton rozogábbnak érződik is, a rendező és az alkotók által megteremtett atmoszféra már önmagában bőven érvényt szerez az előadásnak.

Már maga a rendező és Gajda Anna által jegyzett szöveg is erőteljes. Otthonosan nyomasztó refrénként ismétlődnek a külvárosi járat félfiktív megállónevei, Aida pedig azt a listát mantrázza, amelyet az élet jó dolgairól írt saját magának: őszillat, szellemidézés, az elalvás előtti pillanatok, alvás. Hatásosak az átütő hangulatok létrehozásában a látvány egyedi apróságai is, a fények és az árnyjáték, a vetítésben a valós idejű firkák, a tan­órai anyag és a belső asszociációk keveredése, a tárgyak szokatlan használatának, funkcióváltásainak meghökkentő humora. Mindezt a hangok, zajok, zene és koreográfia teszi teljessé, Kun Bálint nagyrészt instrumentális zenét szerzett, de a Carson Coma dalai is a helyükön vannak. Az előadás előhívja a saját iskola- és buszélményeinket, az alig történések szövetét, a bömbölő zenéjű bulik üvöltő magánbeszélgetéseit, az álmodozásokat és fantáziákat, a depresszió észrevétlen, fokozatos kisodródását és a kamaszkor örökös kialvatlanságában az elbambulások és bealvások sajátos logikáját, relatív időélményét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.