Könyv

Városvarázs

Budapest Nagyregény

Kritika

A főváros egyesítésének 150. évfordulójára időzített, 23 kortárs szerző bevonásával készült komplex közösségi alkotás kísérlet a város elmúlt másfél évszázadának elbeszélésére.

A projekt koordinátorai civil történetgyűjtő pályázatot hirdettek, amelyre bárki beküldhette a saját budapesti élményeit, személyes sztorijait. Ezzel párhuzamosan zajlott egy helytörténeti kutatás is, hogy Budapest minél több rejtett érdekessége inspirálhassa az alkotókat, akik a „játékszabályok” szerint az így összegyűjtött forrás-, de még inkább emlékanyagot is beépíthették a szövegükbe. További elvárás volt a több idősíkon játszódó cselekmény, aminek következményeként az összeállításban a történelmi hitelesség összeért a fikcióval, és egy izgalmas, valóságon túli, mégis hiteles és minden elemében igaz világot teremtett.

A kötet első fejezete, Cserna-Szabó András I. kerületről szóló írása (Budavári Virágok) egy halálesetet, azon keresztül pedig egy évszázadok óta Budához kötődő família kihalását dolgozza fel, ahogy bő négyszáz oldallal később Dragomán György is – igaz, kissé lebegtetve a befejezést – hőse halálával búcsúzik a XXIII. kerülettől (A sellő harapása). Rendkívüli erővel rántja be, majd hagyja magára olvasóját Budapest élő szövetében ez a két szöveg, amelyek sok másik fejezethez hasonlóan a történelmi és magánéleti törések által többszörösen terhelt sorsokon keresztül a város múltjának és jelenének sötétebb rétegeit sem félnek megmutatni. De ugyanilyen érzékenységgel jelennek meg az olyan kérdések is, mint a viszonylagos anyagi jólét kényelmében kapcsolatokat mérgező álszentség és önáltatás lappangó jelenléte (Háy János: Biopiac, XII. kerület), az egyes társadalmi csoportok közötti együttélés (Nagy Gabriella: Egymást néző házak, XI. kerület).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.