Lemez

Maradjatok együtt!

The Beatles: Now and Then

Kritika

Hivatalosan 1970 áprilisában oszlott fel a Beatles, de valószínű, hogy a négy tag 1969 őszét követően már soha többet nem tartózkodott egy légtérben.

Az Abbey Road című album munkálatai 1969. augusztus 20-án fejeződtek be, azt követően állítólag még egyszer találkoztak, hogy megvitassák az esetleges következő albumukat. A jó hangulatban felvett és remekül sikerült Abbey Road után tehát ők maguk sem zárták ki a folytatást, de hogy aztán ott esetleg (ismét) összevesztek-e, vagy más okok játszottak közre, nem tudni. Ami viszont tudható, hogy Paul McCartney, George Harrison és Ringo Starr bevonult a stúdióba 1970. január 3-án, és rögzítette az I Me Mine című Harrison-szerzeményt. John Lennon távol maradt, és a többiek sem érezték úgy, hogy erőltetni kellene a további együttműködést.

A hivatalos feloszlást követően sokáig, lényegében Lennon 1980-as haláláig téma maradt az újjáalakulás, és ehhez akkor kerültek a legközelebb a tagok, amikor mindannyian közreműködtek Starr 1973-as, Ringo című szólólemezén (persze külön dalokban). De egy évvel később Lennon, az emlékezetes „elveszett hétvégés” időszakában jammelgetett párszor McCartney-val, és úgy volt, hogy szerepel is a Venus and Mars című Wings-lemezen, de az elveszett hétvége véget ért, Lennon pedig visszaköltözött Yoko Onóhoz. Az egykori dalszerzőpáros között állítólag még a Beatles összeállása is felmerült, de Ringónak valami útlevélproblémája volt, Harrisonnak meg nem is szóltak. Lennon és a „csendes Beatle” kapcsolata egy rövid ideig még jól alakult a feloszlás után (Harrison örömmel szerepelt a McCartney-t támadó How Do You Sleep című Lennon-számban), de aztán megromlott a kapcsolatuk. Állítólag azért, mert Harrison felkérte ugyan Lennont, hogy lépjen fel az általa szervezett Banglades segélykoncerten, viszont az volt a kikötése, hogy Yoko Ono nélkül. Ono elviselhetetlen színpadi viselkedésének ismeretében nehéz hibáztatni Harrisont, de Lennon természetesen nem volt megértő, így végül csak a fél Beatles (Harrison és Starr) lépett fel sok egyéb zenésszel kiegészülve a Madison Square Gardenben.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.