Lemez

Maradjatok együtt!

The Beatles: Now and Then

Kritika

Hivatalosan 1970 áprilisában oszlott fel a Beatles, de valószínű, hogy a négy tag 1969 őszét követően már soha többet nem tartózkodott egy légtérben.

Az Abbey Road című album munkálatai 1969. augusztus 20-án fejeződtek be, azt követően állítólag még egyszer találkoztak, hogy megvitassák az esetleges következő albumukat. A jó hangulatban felvett és remekül sikerült Abbey Road után tehát ők maguk sem zárták ki a folytatást, de hogy aztán ott esetleg (ismét) összevesztek-e, vagy más okok játszottak közre, nem tudni. Ami viszont tudható, hogy Paul McCartney, George Harrison és Ringo Starr bevonult a stúdióba 1970. január 3-án, és rögzítette az I Me Mine című Harrison-szerzeményt. John Lennon távol maradt, és a többiek sem érezték úgy, hogy erőltetni kellene a további együttműködést.

A hivatalos feloszlást követően sokáig, lényegében Lennon 1980-as haláláig téma maradt az újjáalakulás, és ehhez akkor kerültek a legközelebb a tagok, amikor mindannyian közreműködtek Starr 1973-as, Ringo című szólólemezén (persze külön dalokban). De egy évvel később Lennon, az emlékezetes „elveszett hétvégés” időszakában jammelgetett párszor McCartney-val, és úgy volt, hogy szerepel is a Venus and Mars című Wings-lemezen, de az elveszett hétvége véget ért, Lennon pedig visszaköltözött Yoko Onóhoz. Az egykori dalszerzőpáros között állítólag még a Beatles összeállása is felmerült, de Ringónak valami útlevélproblémája volt, Harrisonnak meg nem is szóltak. Lennon és a „csendes Beatle” kapcsolata egy rövid ideig még jól alakult a feloszlás után (Harrison örömmel szerepelt a McCartney-t támadó How Do You Sleep című Lennon-számban), de aztán megromlott a kapcsolatuk. Állítólag azért, mert Harrison felkérte ugyan Lennont, hogy lépjen fel az általa szervezett Banglades segélykoncerten, viszont az volt a kikötése, hogy Yoko Ono nélkül. Ono elviselhetetlen színpadi viselkedésének ismeretében nehéz hibáztatni Harrisont, de Lennon természetesen nem volt megértő, így végül csak a fél Beatles (Harrison és Starr) lépett fel sok egyéb zenésszel kiegészülve a Madison Square Gardenben.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.