Kiállítás

Az ikonoktól a víziókig

El Greco

Kritika

Míg a Bosch-kiállításért tömegek zarándokoltak el a Szépművészeti Múzeumba, Domenikosz Theotokopulosz (1541–1614) életműve szemlátomást kevesebb nézőt vonz; mintha El Greco művészete egyszerre lenne túl vallásos, de mégis túl „modern”, ikonográfiai szempontból konkrét és mégis megfoghatatlan.

S bár Leticia Ruiz Gómez, a kiállítás főkurátora pazar ívet vázol fel a festő életművéből (a kiállított, közel hetven mű között ötvennél több az eredeti vagy a mester műhelyéhez köthető), de ez a zavar, a festő istenítése és elutasítása közötti ingadozás átszövi El Greco művészetének korabeli és későbbi recepcióját is. A művész megítélésének/piaci értékének problémája indirekten a kiállításon is megjelenik. Ez ugyanis nem egy utazó tárlat, integrálja a múzeum El Greco-anyagát is, amely a spanyol után a második legnagyobb Európában. (A budapesti gyűjteményben öt eredeti művet, két véleményes, de inkább a műhelyhez köthető munkát, és egy mostanában letétként bekerülő, eredeti alkotást őriznek.)

El Greco a saját bevallása szerint 1541-ben született az akkoriban a Velencei Köztársasághoz tartozó Krétán, s midőn a helyi közösségben elnyerte a mester címet, 1567-ben Velencébe ment (nem sokkal ezután festhette a kiállítás nyitóművét, az ortodox szokásnak megfelelő, aranyozott háttér előtt álló hús-vér Krisztust ábrázoló képet). Magával vitte nemcsak a bíbor- vagy rozsdavörös alapozás technikáját, de az addig készített munkáinak kis méretű változatait is. E technika és az ún. Ricardo-képek egész életén át végigkísérték; nemcsak afféle miniatürizált életmű-katalógusként szolgáltak, hanem másolásra vagy mintaként az adott térbe történő adaptálásra is. S bár nincs nyoma, hogy Velencében Tiziano vagy Tintoretto tanítványa lett volna, az biztos, hogy végleg elkötelezte magát a velencei festészet elsőbbsége mellett.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia: az ország, amely saját magával vív harcot

  • Végel László
Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő. A Vučić-rezsim azonban nem hátrál.