Kiállítás

Az ikonoktól a víziókig

El Greco

Kritika

Míg a Bosch-kiállításért tömegek zarándokoltak el a Szépművészeti Múzeumba, Domenikosz Theotokopulosz (1541–1614) életműve szemlátomást kevesebb nézőt vonz; mintha El Greco művészete egyszerre lenne túl vallásos, de mégis túl „modern”, ikonográfiai szempontból konkrét és mégis megfoghatatlan.

S bár Leticia Ruiz Gómez, a kiállítás főkurátora pazar ívet vázol fel a festő életművéből (a kiállított, közel hetven mű között ötvennél több az eredeti vagy a mester műhelyéhez köthető), de ez a zavar, a festő istenítése és elutasítása közötti ingadozás átszövi El Greco művészetének korabeli és későbbi recepcióját is. A művész megítélésének/piaci értékének problémája indirekten a kiállításon is megjelenik. Ez ugyanis nem egy utazó tárlat, integrálja a múzeum El Greco-anyagát is, amely a spanyol után a második legnagyobb Európában. (A budapesti gyűjteményben öt eredeti művet, két véleményes, de inkább a műhelyhez köthető munkát, és egy mostanában letétként bekerülő, eredeti alkotást őriznek.)

El Greco a saját bevallása szerint 1541-ben született az akkoriban a Velencei Köztársasághoz tartozó Krétán, s midőn a helyi közösségben elnyerte a mester címet, 1567-ben Velencébe ment (nem sokkal ezután festhette a kiállítás nyitóművét, az ortodox szokásnak megfelelő, aranyozott háttér előtt álló hús-vér Krisztust ábrázoló képet). Magával vitte nemcsak a bíbor- vagy rozsdavörös alapozás technikáját, de az addig készített munkáinak kis méretű változatait is. E technika és az ún. Ricardo-képek egész életén át végigkísérték; nemcsak afféle miniatürizált életmű-katalógusként szolgáltak, hanem másolásra vagy mintaként az adott térbe történő adaptálásra is. S bár nincs nyoma, hogy Velencében Tiziano vagy Tintoretto tanítványa lett volna, az biztos, hogy végleg elkötelezte magát a velencei festészet elsőbbsége mellett.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.