Kiállítás

Az ikonoktól a víziókig

El Greco

Kritika

Míg a Bosch-kiállításért tömegek zarándokoltak el a Szépművészeti Múzeumba, Domenikosz Theotokopulosz (1541–1614) életműve szemlátomást kevesebb nézőt vonz; mintha El Greco művészete egyszerre lenne túl vallásos, de mégis túl „modern”, ikonográfiai szempontból konkrét és mégis megfoghatatlan.

S bár Leticia Ruiz Gómez, a kiállítás főkurátora pazar ívet vázol fel a festő életművéből (a kiállított, közel hetven mű között ötvennél több az eredeti vagy a mester műhelyéhez köthető), de ez a zavar, a festő istenítése és elutasítása közötti ingadozás átszövi El Greco művészetének korabeli és későbbi recepcióját is. A művész megítélésének/piaci értékének problémája indirekten a kiállításon is megjelenik. Ez ugyanis nem egy utazó tárlat, integrálja a múzeum El Greco-anyagát is, amely a spanyol után a második legnagyobb Európában. (A budapesti gyűjteményben öt eredeti művet, két véleményes, de inkább a műhelyhez köthető munkát, és egy mostanában letétként bekerülő, eredeti alkotást őriznek.)

El Greco a saját bevallása szerint 1541-ben született az akkoriban a Velencei Köztársasághoz tartozó Krétán, s midőn a helyi közösségben elnyerte a mester címet, 1567-ben Velencébe ment (nem sokkal ezután festhette a kiállítás nyitóművét, az ortodox szokásnak megfelelő, aranyozott háttér előtt álló hús-vér Krisztust ábrázoló képet). Magával vitte nemcsak a bíbor- vagy rozsdavörös alapozás technikáját, de az addig készített munkáinak kis méretű változatait is. E technika és az ún. Ricardo-képek egész életén át végigkísérték; nemcsak afféle miniatürizált életmű-katalógusként szolgáltak, hanem másolásra vagy mintaként az adott térbe történő adaptálásra is. S bár nincs nyoma, hogy Velencében Tiziano vagy Tintoretto tanítványa lett volna, az biztos, hogy végleg elkötelezte magát a velencei festészet elsőbbsége mellett.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.