Film

Innen szép nyerni

Bernáth Szilárd: Larry

Visszhang

Néhány éve elindult egy úgynevezett „két lépés előre” teszt, amelynek során diákokat állítottak egymás mellé, majd feltettek nekik néhány kérdést arról, hogy milyen – sokuknak evidensnek tűnő – családi, társadalmi és anyagi privilégiumokkal indulnak az életben. Akire igaz volt egy-egy elhangzó állítás, tehetett két lépést előre. A kihívás végére a diákok jó része több tíz méter hátrányból kezdhette el a futóversenyt, pont úgy, ahogy az életet is.

Mindez a mi valóságunkhoz igazítva így fest: tegyen két lépést előre, akinek volt lehetősége felsőoktatáshoz jutni. Tegyen két lépést előre, akinek nem kellett elvállalnia a legbüdösebb munkát is, hogy besegíthessen a családi büdzsébe, vagy még inkább azért, hogy kiérdemelje, hogy végül nem kapartatták ki. Tegyen két lépést előre, aki számára van legalább egy olyan szociális színtér, legyen az család, közösség vagy akár nemzet, amely képes és hajlandó hálót formálni alatta, ha zuhanni kezdene. Tegyen két lépést előre, akit nem vert szarrá minden este a tulajdon apja, csak azért, mert ő maga sem látott soha más kifejezésmódot a szeretetre. Ezek után ki-ki nézzen maga köré, hogy hol áll épp, és gondolkodjon el azon, vajon mit tenne a hátramaradottak helyében, ha szólni akarna a messze előtte járókhoz.

Larry helyes, erős fiatal pásztorfiú, aki előtt még ott az egész élet. Ám az övé épp csak addig terjed, amíg a birkái kerítése, a fiú életterét ugyanis szűkre zárják a nehéz anyagi körülmények, az alkoholizmusból lábadozó apja és saját testi korlátai, merthogy súlyosan dadog. Kivéve, amikor rappel – legalábbis magának –, olyankor pont olyan, mint a többiek. Ez lenne tehát a kifelé vezető út, csakhogy ezért meg kell küzdenie magával, az erőszakos apjával és a rá váró örökölt sorssal is. Szerencsére a társadalom legalján összegyűlő hátramaradottak közössége nem hagyja magára a fiút, de az az őstehetség, ami másokat akár rögtön a csúcsra is tudna juttatni, Larrynek önmagában édeskevés az előrejutáshoz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.