Innen szép nyerni

Bernáth Szilárd: Larry

Néhány éve elindult egy úgynevezett „két lépés előre” teszt, amelynek során diákokat állítottak egymás mellé, majd feltettek nekik néhány kérdést arról, hogy milyen – sokuknak evidensnek tűnő – családi, társadalmi és anyagi privilégiumokkal indulnak az életben. Akire igaz volt egy-egy elhangzó állítás, tehetett két lépést előre. A kihívás végére a diákok jó része több tíz méter hátrányból kezdhette el a futóversenyt, pont úgy, ahogy az életet is.

Mindez a mi valóságunkhoz igazítva így fest: tegyen két lépést előre, akinek volt lehetősége felsőoktatáshoz jutni. Tegyen két lépést előre, akinek nem kellett elvállalnia a legbüdösebb munkát is, hogy besegíthessen a családi büdzsébe, vagy még inkább azért, hogy kiérdemelje, hogy végül nem kapartatták ki. Tegyen két lépést előre, aki számára van legalább egy olyan szociális színtér, legyen az család, közösség vagy akár nemzet, amely képes és hajlandó hálót formálni alatta, ha zuhanni kezdene. Tegyen két lépést előre, akit nem vert szarrá minden este a tulajdon apja, csak azért, mert ő maga sem látott soha más kifejezésmódot a szeretetre. Ezek után ki-ki nézzen maga köré, hogy hol áll épp, és gondolkodjon el azon, vajon mit tenne a hátramaradottak helyében, ha szólni akarna a messze előtte járókhoz.

Larry helyes, erős fiatal pásztorfiú, aki előtt még ott az egész élet. Ám az övé épp csak addig terjed, amíg a birkái kerítése, a fiú életterét ugyanis szűkre zárják a nehéz anyagi körülmények, az alkoholizmusból lábadozó apja és saját testi korlátai, merthogy súlyosan dadog. Kivéve, amikor rappel – legalábbis magának –, olyankor pont olyan, mint a többiek. Ez lenne tehát a kifelé vezető út, csakhogy ezért meg kell küzdenie magával, az erőszakos apjával és a rá váró örökölt sorssal is. Szerencsére a társadalom legalján összegyűlő hátramaradottak közössége nem hagyja magára a fiút, de az az őstehetség, ami másokat akár rögtön a csúcsra is tudna juttatni, Larrynek önmagában édeskevés az előrejutáshoz.