Mielőtt bevallotta neki érzelmeit és elhívta randira, nagyokat fújtatott és alaposan rákészült – ahogy kell. Majd persze pofára is esett – ahogy kell.
Tíz évvel később Andrew épp befejezi a főiskolát, unottan kapkodja a fejét, jaj, mihez is kezdjen magával. Az első szerelmi csalódása nem ejtett benne mély sebeket, és azonkívül, hogy továbbra is előszeretettel bulizik bár-micvókon, semmilyen hatással nem volt rá – a film pusztán azért kezdődött ezzel, mert a romantikus filmekben így szokás. Cooper Raiff szinte végig ezekkel a klisékkel játszik második nagyjátékfilmjében. A Felnőttem, csacsacsa első látásra épp olyan kilátástalan és tengődő fiatalokat bemutató független dramedy, amelyből havonta érkezik utánpótlás a tengerentúlról, valójában azonban pont azt mutatja be, hogyan változtatták meg ezek a filmek a rajtuk felnövők látásmódját.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
