Mielőtt bevallotta neki érzelmeit és elhívta randira, nagyokat fújtatott és alaposan rákészült – ahogy kell. Majd persze pofára is esett – ahogy kell.
Tíz évvel később Andrew épp befejezi a főiskolát, unottan kapkodja a fejét, jaj, mihez is kezdjen magával. Az első szerelmi csalódása nem ejtett benne mély sebeket, és azonkívül, hogy továbbra is előszeretettel bulizik bár-micvókon, semmilyen hatással nem volt rá – a film pusztán azért kezdődött ezzel, mert a romantikus filmekben így szokás. Cooper Raiff szinte végig ezekkel a klisékkel játszik második nagyjátékfilmjében. A Felnőttem, csacsacsa első látásra épp olyan kilátástalan és tengődő fiatalokat bemutató független dramedy, amelyből havonta érkezik utánpótlás a tengerentúlról, valójában azonban pont azt mutatja be, hogyan változtatták meg ezek a filmek a rajtuk felnövők látásmódját.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
