Kiállítás

Élőhelyét vesztő emu

Csáky Marianne: A másik bolygó

  • Erdei Kriszta
  • 2022. június 15.

Kritika

A Brüsszelben élő Csáky Marianne nem sűrűn állít ki a magyarországi művészeti helyszíneken, az emlékezet rétegeit firtató munkáit mégis nehéz elfelejteni. Megörökölt töredékekből, globálisan hozzáférhető kulturális emlékekből építkezik, identitáskeresése az otthontalanság traumájából táplálkozik. Mintha nem tartaná fontosnak, hogy interpretációit érvényesnek tekintsük: problémákat vet fel, majd az ismerős, mégis igen meglepő képzettársításokkal magára hagyja a befogadót.

Mostani tárlatán arra a kérdésre keresi a választ, hogy a jelen miként fog múltként felidéződni, milyen személyes és kollektív építőelemeket használunk majd történelmünk megírásához. Mit gondolunk majd veszteségnek és mit nyereségnek? A művész több száz órányi archív filmet és fotót nézett végig a 20. és a 21. század eseményeiről. Tudjuk: a hírek többnyire a háborúkról, illetve azok következményeiről szólnak, és cseppet sem ígérnek könnyű szórakozást. Csáky eztán az utódaink pillantását próbálja ránk vetíteni. Ezen utódok már egy másik bolygón élnek, ahol új civilizációt teremtve keresik a gyökereiket. E különös nézőpont szerepe, hogy az antropocentrikus gondolkodásunkon lazítva az emberi tényezők helyett az élőlények, a kőzetek és az egész földi rendszer szempontjai együtt jelenhessenek meg.

Hogyan lehetséges ez? A messzi jövőben hogyan mosódhat össze ember és kavics? És mindez miként mutatható meg levéltári dokumentumok segítségével? Csáky egyes képein a szereplők – a speciális fényviszonyoknak köszönhetően, vagy épp a már korábbi munkáin is használt textilapplikációk segítségével – fekete alakzatokként tűnnek fel. A normandiai partraszállás szereplőit, a Fehér Ház elleni magányos merénylőt, Kennedy elnököt, úgy a mexikói menekülteket és orosz szeparatistákat is a selyem felapplikálásával egyaránt tengervíz csiszolta formákká változtatja. Mögöttük romantikus tengerpart naplementében, az Északi-tenger belgiumi partszakasza, sétálgató alakok. A kontraszt nagyon erős, a jelen és a múlt szereplői egymásnak feszülnek a művész által kijelölt térben, miközben a képek kompozíciói harmonikusak. A megrázó pillanatok figurái a körültekintő tervezőmunkának köszönhetően a helyükre kerülnek, az alkonyban sétálgató alakok közé. A jelen gyönyörű fényei giccses díszletként teszik tapinthatóvá a különbséget a múlt dokumentált, kiemelt eseményei és azok között a jelenetek között, amelyeket egyébként könnyen felejtenénk el.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.