Színház

Benáculásom története

Vilmányi Benett: 1 V 1

Kritika

Aki élt külvárosi lakótelepen, annak furcsa nosztalgiaérzése támadhat a monodrámát nézve. Ám ez a nosztalgia nemcsak örömteli érzéseket kelthet bennünk, telepiekben, hanem furcsa idegenkedést is saját gyerekkorunktól.

Az 1 V 1 (értsd: egy az egy ellen) érzékenyen és pontosan mutatja be, hogy mit jelent a munkásosztályba születni és ott felnőni. Vagy legalábbis azt, hogy mit jelentett ez az új évezred első éveiben, amikor még nem volt mindenki rágyógyulva az okostelefonjára.

Vilmányi Benett-tel hasonlóak az emlékeink: sokat unatkoztunk és sokat röhögtünk. Lelépett az apánk, és az anyánk egyedül maradva anyagi problémákkal küzdött. Mi meg nagyon akartunk tartozni valahová, ezért különböző szubkulturális közegekhez csatlakoztunk, kiből rapper lett, kiből punk vagy nu metalos, másból pedig skinhead. Ez nemcsak Vilmányi Benett és az én történetem, hanem egy generáció jelentős részéé.

A Vilmányi írta, rendezte és játszotta (dramaturg: Kemény Lili, szakmai konzulens: Bíró Bence) 1 V 1 igen jó ízléssel összeállított zenés stand-up, amely nem szalad bele a didaxis csapdájába, és úgy képes elmesélni egy kissé elhanyagolt fiatal srác történetét, hogy az nem válik szenvedéstörténetté, és egy pillanatig sem kelt szánalmat a nézőben. Épp ellenkezőleg: felszabadultan röhögve követhetjük végig a főszereplő teljesen átlagosan elcseszett életét, és bizonyos szempontból logikus radikalizálódását, vagy ahogy Vilmányi fogalmaz egy interjúban: „benáculásának történetét”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).