Színház

Benáculásom története

Vilmányi Benett: 1 V 1

Kritika

Aki élt külvárosi lakótelepen, annak furcsa nosztalgiaérzése támadhat a monodrámát nézve. Ám ez a nosztalgia nemcsak örömteli érzéseket kelthet bennünk, telepiekben, hanem furcsa idegenkedést is saját gyerekkorunktól.

Az 1 V 1 (értsd: egy az egy ellen) érzékenyen és pontosan mutatja be, hogy mit jelent a munkásosztályba születni és ott felnőni. Vagy legalábbis azt, hogy mit jelentett ez az új évezred első éveiben, amikor még nem volt mindenki rágyógyulva az okostelefonjára.

Vilmányi Benett-tel hasonlóak az emlékeink: sokat unatkoztunk és sokat röhögtünk. Lelépett az apánk, és az anyánk egyedül maradva anyagi problémákkal küzdött. Mi meg nagyon akartunk tartozni valahová, ezért különböző szubkulturális közegekhez csatlakoztunk, kiből rapper lett, kiből punk vagy nu metalos, másból pedig skinhead. Ez nemcsak Vilmányi Benett és az én történetem, hanem egy generáció jelentős részéé.

A Vilmányi írta, rendezte és játszotta (dramaturg: Kemény Lili, szakmai konzulens: Bíró Bence) 1 V 1 igen jó ízléssel összeállított zenés stand-up, amely nem szalad bele a didaxis csapdájába, és úgy képes elmesélni egy kissé elhanyagolt fiatal srác történetét, hogy az nem válik szenvedéstörténetté, és egy pillanatig sem kelt szánalmat a nézőben. Épp ellenkezőleg: felszabadultan röhögve követhetjük végig a főszereplő teljesen átlagosan elcseszett életét, és bizonyos szempontból logikus radikalizálódását, vagy ahogy Vilmányi fogalmaz egy interjúban: „benáculásának történetét”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.