Tágasnak éppen nem nevezhetjük a Füszi (Független Színház Magyarország) Páva utcai, alagsori terét, ahová nyakunkat behúzva botorkálhatunk le, hogy a játéktéren átvágva a konyhában letegyük a kabátunkat, majd elhelyezkedjünk a harminc-negyven szék egyikén. Itt mutatták be a Karinthy Színházból kiszorult HöKöm Project drámapályázatának nyertes darabját. A Covid és az új játszóhely keresése miatt hosszú és viszontagságos út vezetett a felolvasószínházi, majd a Líra és Logika Kulturális Alapítvánnyal közös „rendes” bemutatóig.
Kutszegi Csaba apró, különálló jelenetekből felépülő darabja napjaink Budapestjén játszódik. A pályázatot jó három éve írták ki, és akkor még nem gondolhattak arra, hogy Budapest 150. születésnapját éppen a bemutató környékén ünneplik. Ez az előadás simán belefér a „bűnös város” színházi-irodalmi mitológiájába, hiszen az örök emberi párharcok kulisszáit Budapest adja. A jelzésszerű, három paravánra festett díszlet (díszlettervező: Pál János Endre) felülnézetből mutatja a főváros jellegzetes pontjait: a Szabadság-szobrot és a Dunát a hidakkal. Esetenként, ha az adott helyszín úgy kívánja, a három részre szedhető paravánok egy-egy részletét kicserélik. Kezdetben úgy tűnik, a nő-férfi párosokra épülő epizódok egymástól teljesen függetlenek, de a város sűrű szövete időnként összesodor néhány szereplőt, kiderülnek laza kapcsolódások.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!