Színház

Szuperwumen és Wándörmen

Wándör Wumen és Szupermen

Kritika

A színház jövőjéről humoros vagy éppen keserű utópiákat is közlő, Két ország – két színházi kultúra? című tanulmánykötet egyik írásában (Kovács Bálint jegyzi) egy kőszínházi kolléga így szól a szabadúszóhoz: „Ti, függetlenek, kétszáz éve is azt mondtátok, hogy a szakadék szélén vagytok, aztán valahogy még mindig játszogattok itt-ott. (…) úgy látom, nagyon, nagyon tágas hely az a szakadék széle.”

Tágasnak éppen nem nevezhetjük a Füszi (Független Színház Magyarország) Páva utcai, alagsori terét, ahová nyakunkat behúzva botorkálhatunk le, hogy a játéktéren átvágva a konyhában letegyük a kabátunkat, majd elhelyezkedjünk a harminc-negyven szék egyikén. Itt mutatták be a Karinthy Színházból kiszorult HöKöm Project drámapályázatának nyertes darabját. A Covid és az új játszóhely keresése miatt hosszú és viszontagságos út vezetett a felolvasószínházi, majd a Líra és Logika Kulturális Alapítvánnyal közös „rendes” bemutatóig.

Kutszegi Csaba apró, különálló jelenetekből felépülő darabja napjaink Budapestjén játszódik. A pályázatot jó három éve írták ki, és akkor még nem gondolhattak arra, hogy Budapest 150. születésnapját éppen a bemutató környékén ünneplik. Ez az előadás simán belefér a „bűnös város” színházi-irodalmi mitológiájába, hiszen az örök emberi párharcok kulisszáit Budapest adja. A jelzésszerű, három paravánra festett díszlet (díszlettervező: Pál János Endre) felülnézetből mutatja a főváros jellegzetes pontjait: a Szabadság-szobrot és a Dunát a hidakkal. Esetenként, ha az adott helyszín úgy kívánja, a három részre szedhető paravánok egy-egy részletét kicserélik. Kezdetben úgy tűnik, a nő-férfi párosokra épülő epizódok egymástól teljesen függetlenek, de a város sűrű szövete időnként összesodor néhány szereplőt, kiderülnek laza kapcsolódások.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.