Kiállítás

Csapdaképek

Jiří Thýn: A kígyó ölelése

Kritika

A cseh fotográfus, az 1977-es születésű Jiří Thýn nem először állít ki Magyarországon, de ez a mostani, a galéria egész terét betöltő, több elemből álló, monumentális installáció az első önálló szereplése.

Thýnt a kelet-közép-európai posztkonceptuális fotográfia meghatározó alakjának tartják, ám a művészt saját megfogalmazása szerint elsődlegesen az az élmény vagy érzelem ösztönzi, amelyet az egyes műalkotások kiváltanak belőle, majd a benyomásait követő elemzés. Munkásságát elsősorban a fotográfiában – mint médiumban – rejlő lehetőségek feltárása jellemzi.

Korábbi munkáit modernista cseh vagy lengyel szobrászok alkotásai inspirálták, azoknak a nyomán készített fotómontázsokat, fotogramokat, digitálisan manipulált fényképeket, illetve tárgy­installációkat. A szó valódi értelmében nem is fotós, „csak” a fotózásból fakadó folyamatokat (például többszörös expozíciót) használ, amelyekhez kísérleti jelleggel más műfajokból is beemel jellegzetes elemeket, mint a gesztusfestészet lendületét vagy a digitális rajz esetlenségét, „csináltságát”. Ebből fakadóan munkáiban átlépi a műfajok közötti határokat vagy legalábbis elmossa, kétségessé teszi azokat. Az absztrakt festészeti elemeket talált vagy saját képekkel vegyíti, a be­szkennelt, textilvászonra nyomott digitális képeket hiperrealista festménynek „álcázza” (oly módon, hogy egyet meg is kellett érintenem, mert nem hittem a szememnek). A hordozó feszített vászonból nála redőzött függöny válik, máskor pedig belépünk a kép imaginárius tere mögé, mert ami csak kivágott lyuknak tűnik, valójában egy üreg.

Egy 2023-as sorozatból műveket kiemelő és átrendező installáció fő motívuma a galéria terét átlósan átszelő „vitorla” az álfestményekkel, továbbá négy lightboxból és három fekete-fehér manipulált fotóból áll. Maguk a lightboxon megjelenő művek is egy-egy miniinstallációból indulnak ki; műanyag hulladék anyagok (gyógyszerek, zacskók) vegyülnek természetes (fa, kő, szobanövény) vagy mesterséges elemekkel (beton, fémhuzal), illetve az ember mindennapi környezetének tárgyaival.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.