Kiállítás

Csapdaképek

Jiří Thýn: A kígyó ölelése

Kritika

A cseh fotográfus, az 1977-es születésű Jiří Thýn nem először állít ki Magyarországon, de ez a mostani, a galéria egész terét betöltő, több elemből álló, monumentális installáció az első önálló szereplése.

Thýnt a kelet-közép-európai posztkonceptuális fotográfia meghatározó alakjának tartják, ám a művészt saját megfogalmazása szerint elsődlegesen az az élmény vagy érzelem ösztönzi, amelyet az egyes műalkotások kiváltanak belőle, majd a benyomásait követő elemzés. Munkásságát elsősorban a fotográfiában – mint médiumban – rejlő lehetőségek feltárása jellemzi.

Korábbi munkáit modernista cseh vagy lengyel szobrászok alkotásai inspirálták, azoknak a nyomán készített fotómontázsokat, fotogramokat, digitálisan manipulált fényképeket, illetve tárgy­installációkat. A szó valódi értelmében nem is fotós, „csak” a fotózásból fakadó folyamatokat (például többszörös expozíciót) használ, amelyekhez kísérleti jelleggel más műfajokból is beemel jellegzetes elemeket, mint a gesztusfestészet lendületét vagy a digitális rajz esetlenségét, „csináltságát”. Ebből fakadóan munkáiban átlépi a műfajok közötti határokat vagy legalábbis elmossa, kétségessé teszi azokat. Az absztrakt festészeti elemeket talált vagy saját képekkel vegyíti, a be­szkennelt, textilvászonra nyomott digitális képeket hiperrealista festménynek „álcázza” (oly módon, hogy egyet meg is kellett érintenem, mert nem hittem a szememnek). A hordozó feszített vászonból nála redőzött függöny válik, máskor pedig belépünk a kép imaginárius tere mögé, mert ami csak kivágott lyuknak tűnik, valójában egy üreg.

Egy 2023-as sorozatból műveket kiemelő és átrendező installáció fő motívuma a galéria terét átlósan átszelő „vitorla” az álfestményekkel, továbbá négy lightboxból és három fekete-fehér manipulált fotóból áll. Maguk a lightboxon megjelenő művek is egy-egy miniinstallációból indulnak ki; műanyag hulladék anyagok (gyógyszerek, zacskók) vegyülnek természetes (fa, kő, szobanövény) vagy mesterséges elemekkel (beton, fémhuzal), illetve az ember mindennapi környezetének tárgyaival.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.