Már a nyolcvanas évek végén fontos szereplője volt a nem csak helyi jelentőségű, ízekben gazdag walesi színtérnek, a Ffa Coffi Pawb zenekar énekes-gitárosaként. Társaival csilingelő gitárpopot játszottak, dalaikat Rhys ékes walesi (szakszerű „keltasággal” fogalmazva: cymraeg) nyelven adta elő. A kilencvenes évek második felétől szűkebb hazáján kívül is megismerték a nevét, hála a Super Furry Animalsnek, amelynek énekes-gitáros-mindenes dalszerzőjeként szolgált. Zenekarával remekül ötvözték a folkalapú pszichedéliát, az angolszász gitárzenei tradíciót és helyenként a krautból átvett motorikus lüktetést. De itt kezdett el kísérletezni az elektronikával is, habár a nagyobb távolságról akár digitális tánczenének is besorolható kísérleteit jórészt a side project Neon Neon duó tagjaként gyakorolta, Boom Bippel közösen.
Miközben az SFA sorra készítette jelentős, de mindenekelőtt élvezetes és zeneileg is igen változatos albumait (az utolsót 2009-ben), a zenekarvezető szólókarrierje is beindult. Első albuma, a 2005-ös Yr Atal Genhedlaeth ismét csak Wales őslakóinak nyelvén szólalt meg, s bővelkedett az emelt szintű, a bennszülött kelták számára sem feltétlenül érthető szójátékokban. Az utóbbi 19 évben nyolc, műfajában is igen változatos szólólemezt adott ki, de a minőségből soha nem engedett: a 2011-es Hotel Shampoo, a 2018-as nagyzenekarra hangszerelt Babelsberg, az egy évvel későbbi Pang! vagy a 2021-es Seeking New Gods egyaránt nagyszerű albumok.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
