Lemez

Defektes duó

Tears for Fears: The Tipping Point

Kritika

A „diszfunkcionális duó” kifejezés hallatán elsőre mindenkinek a Simon & Garfunkel ugrik be, de hasonló a helyzet a Tears for Fears tagjaival is. Utóbbi kettős most épp jó fázisban is van, rá­adásul bő 17 év után új lemezt adott ki The Tipping Point címmel. Az album kapcsán érdemes egy kicsit a korábbi pályafutásukra is visszatekintenünk.

Curt Smith és a latin felmenőkkel is büszkélkedő Roland Orzabal egyaránt 1961 nyarán született a Bath nevű délnyugat-angliai kisvárosban. Tinédzserként alapítottak egy hard rock együttest Duckz néven, ennek az utódzenekara lett a Graduate, amelynek már egy albuma is megjelent 1980-ban. A new wave/ska dalok nem nyűgözték le a közönséget, úgyhogy Orzabal és Smith egy évvel később új projektbe fogott, Tears for Fears néven. A zenei stílusváltás folytatódott: az akkoriban újszerű szintipophullám hatása alatt kezdtek el dalokat készíteni. A siker nem váratott sokat magára: a gyerekkori traumákat megéneklő The Hurting című album meg sem állt a brit lista első helyéig, és kislemezeik – a Mad Worlddel az élen – szintén bejutottak a top 10-be.

Csak egyvalami hiányzott: az amerikai befutás, de az 1985-ös Songs from the Big Chairrel ez is összejött. A Shout, az Everybody Rules the World és a Head Over Heels egyaránt világsláger lett, és ekkor a Tears for Fears számított az egyik legnépszerűbb zenekarnak. A túl sokáig készült, 1989-ben kiadott, jazzes hatásokat is mutató The Seeds of Love már nem sikerült olyan jól, mint az elődje, mivel a duó agytrösztjének számító Orzabal túl sokáig pepecselt a dalokkal. A durván „bitliszes” Sowing the Seeds of Love és a Woman in Chains azért így is remekbe szabott, de a többi szám nem tudott felnőni hozzájuk. A turnét követően Smith le is lépett, hogy aztán senkit nem érdeklő szólólemezekkel bekkelje ki a kilencvenes éveket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.