Curt Smith és a latin felmenőkkel is büszkélkedő Roland Orzabal egyaránt 1961 nyarán született a Bath nevű délnyugat-angliai kisvárosban. Tinédzserként alapítottak egy hard rock együttest Duckz néven, ennek az utódzenekara lett a Graduate, amelynek már egy albuma is megjelent 1980-ban. A new wave/ska dalok nem nyűgözték le a közönséget, úgyhogy Orzabal és Smith egy évvel később új projektbe fogott, Tears for Fears néven. A zenei stílusváltás folytatódott: az akkoriban újszerű szintipophullám hatása alatt kezdtek el dalokat készíteni. A siker nem váratott sokat magára: a gyerekkori traumákat megéneklő The Hurting című album meg sem állt a brit lista első helyéig, és kislemezeik – a Mad Worlddel az élen – szintén bejutottak a top 10-be.
Csak egyvalami hiányzott: az amerikai befutás, de az 1985-ös Songs from the Big Chairrel ez is összejött. A Shout, az Everybody Rules the World és a Head Over Heels egyaránt világsláger lett, és ekkor a Tears for Fears számított az egyik legnépszerűbb zenekarnak. A túl sokáig készült, 1989-ben kiadott, jazzes hatásokat is mutató The Seeds of Love már nem sikerült olyan jól, mint az elődje, mivel a duó agytrösztjének számító Orzabal túl sokáig pepecselt a dalokkal. A durván „bitliszes” Sowing the Seeds of Love és a Woman in Chains azért így is remekbe szabott, de a többi szám nem tudott felnőni hozzájuk. A turnét követően Smith le is lépett, hogy aztán senkit nem érdeklő szólólemezekkel bekkelje ki a kilencvenes éveket.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
