Kiállítás

Egy korty élet

Úti cél: remény

Kritika

Talán kevéssé maradt meg a köztudatban, mekkora nyomorban élt Magyarország lakosságának nem kis része a 20. század tízes–húszas éveiben. Előbb az első világháború gatyásította le a magyar társadalom addig középosztályi jómódban élő rétegeit is, azután jött a háborúvesztés utáni káosz, a forradalmi, majd az ellenforradalmi időszak.

De leginkább az ország túlnyomó részének utódállami megszállása, majd Trianonban jóváhagyott elcsatolása, ami óriási menekülthullámot indított el. A vagonok lakói pedig már nem is a hagyományosan nyomorszintben élők közül kerültek ki: anyagi körülményeit és lakhatását tekintve melléjük süllyedt a középosztály egykor szebb napokat látott színe-java is. Ebben a szinte reménytelen időszakban, még 1920 elején indultak el az első vonatok, hogy rászoruló magyar gyerekeket vigyenek főleg Hollandiába, később a szomszédos Belgiumba, de átmenetileg Nagy-Britanniába, Svájcba és Svédországba is. Négy–hat hónapot töltöttek ott, hogy azután egészségesen, feltáplálva térjenek vissza a családjukhoz. A bő egy évtizeden át tartó gyermekutaztatási akció történetének, hátterének és máig ható utóéletének feldolgozása ez a kiállítás.

A sztori Réthelyi Orsolya (az ELTE néderlandisztika tanszékének vezetője) és Perényi Roland (a BTM Kiscelli Múzeum igazgatója) kitartó nyomozása és kutatómunkája nyomán került a felszínre, a kiállítás kurátoraiként ők jegyzik a tárlat forgatókönyvét is.

Elsőként egy rekonstruált vagonlakást és annak kevéssé romantikus környezetét látjuk: a falon a nyomor szívszorító képei, közöttük Tábori Kornél riporter helyszíni felvételei, aki (Huszár Károly, a rövid ideig fennálló, úgynevezett koncentrációs kormány miniszterelnökének megbízásából) kulcsszerepet játszott a gyermekakció előkészítésében, lebonyolításában. A siker maga volt a  csoda: minden oldalról meg kellett teremteni a gyermekutaztatás feltételeit, és közben magyar és leginkább holland részről létrehozni azokat a félhivatalos, részben egyházi hátterű intézményeket is, amelyek lebonyolították a turnusokat. Az Országos Gyermekvédő Liga még útlevélként szolgáló papírokat is kibocsátott. A sokszor közel fél évig tartó ottlét alatt a még nagyon fiatal (néha a hivatalos 6–14 éves korhatárnál is zsengébb korú) gyerekek rendkívül gyorsan sajátították el a befogadó ország nyelvét – hazatérve néhányan jobban beszéltek hollandul, mint magyarul. De sokan közülük új hazára találtak, örökbe fogadták őket, később számosan Hollandiába (Belgiumba) házasodtak – a kiállítás elkészítésében közreműködő holland kutatók felmenői között is akadt ilyen. A Frízföldön mind terebélyesebb és még a magyar őseik kulináris szokásait is feltámasztó Debreczenyi család története pedig egyszerre lelkesítő és megindító. A kiállítás alapján meglepően sok tárgyi emlék maradt meg, közöttük magyar gyerekek kinn, főleg Hollandiában készült rajzai, tárgyai vagy akár babái.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."