Kiállítás

Egy korty élet

Úti cél: remény

Kritika

Talán kevéssé maradt meg a köztudatban, mekkora nyomorban élt Magyarország lakosságának nem kis része a 20. század tízes–húszas éveiben. Előbb az első világháború gatyásította le a magyar társadalom addig középosztályi jómódban élő rétegeit is, azután jött a háborúvesztés utáni káosz, a forradalmi, majd az ellenforradalmi időszak.

De leginkább az ország túlnyomó részének utódállami megszállása, majd Trianonban jóváhagyott elcsatolása, ami óriási menekülthullámot indított el. A vagonok lakói pedig már nem is a hagyományosan nyomorszintben élők közül kerültek ki: anyagi körülményeit és lakhatását tekintve melléjük süllyedt a középosztály egykor szebb napokat látott színe-java is. Ebben a szinte reménytelen időszakban, még 1920 elején indultak el az első vonatok, hogy rászoruló magyar gyerekeket vigyenek főleg Hollandiába, később a szomszédos Belgiumba, de átmenetileg Nagy-Britanniába, Svájcba és Svédországba is. Négy–hat hónapot töltöttek ott, hogy azután egészségesen, feltáplálva térjenek vissza a családjukhoz. A bő egy évtizeden át tartó gyermekutaztatási akció történetének, hátterének és máig ható utóéletének feldolgozása ez a kiállítás.

A sztori Réthelyi Orsolya (az ELTE néderlandisztika tanszékének vezetője) és Perényi Roland (a BTM Kiscelli Múzeum igazgatója) kitartó nyomozása és kutatómunkája nyomán került a felszínre, a kiállítás kurátoraiként ők jegyzik a tárlat forgatókönyvét is.

Elsőként egy rekonstruált vagonlakást és annak kevéssé romantikus környezetét látjuk: a falon a nyomor szívszorító képei, közöttük Tábori Kornél riporter helyszíni felvételei, aki (Huszár Károly, a rövid ideig fennálló, úgynevezett koncentrációs kormány miniszterelnökének megbízásából) kulcsszerepet játszott a gyermekakció előkészítésében, lebonyolításában. A siker maga volt a  csoda: minden oldalról meg kellett teremteni a gyermekutaztatás feltételeit, és közben magyar és leginkább holland részről létrehozni azokat a félhivatalos, részben egyházi hátterű intézményeket is, amelyek lebonyolították a turnusokat. Az Országos Gyermekvédő Liga még útlevélként szolgáló papírokat is kibocsátott. A sokszor közel fél évig tartó ottlét alatt a még nagyon fiatal (néha a hivatalos 6–14 éves korhatárnál is zsengébb korú) gyerekek rendkívül gyorsan sajátították el a befogadó ország nyelvét – hazatérve néhányan jobban beszéltek hollandul, mint magyarul. De sokan közülük új hazára találtak, örökbe fogadták őket, később számosan Hollandiába (Belgiumba) házasodtak – a kiállítás elkészítésében közreműködő holland kutatók felmenői között is akadt ilyen. A Frízföldön mind terebélyesebb és még a magyar őseik kulináris szokásait is feltámasztó Debreczenyi család története pedig egyszerre lelkesítő és megindító. A kiállítás alapján meglepően sok tárgyi emlék maradt meg, közöttük magyar gyerekek kinn, főleg Hollandiában készült rajzai, tárgyai vagy akár babái.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.