Színház

Dzsúdló és a magány

Hangosan lépek és visszhangzik az Oktogon

  • Puskás Panni
  • 2021.12.01 21:00

Kritika

Dzsúdló nem azonos Jude Law-val, hanem egy magyar zenész, akinek leghíresebb száma a Lej. Ilyen és ehhez hasonló titkokat tudhatunk meg e „Z generációs pandémia paradigmából”, de csak akkor, ha valaki olyan szerencsés, mint én, és egy Z generációs digitális bennszülöttel nézheti végig a darabot. A tizenhat éves húgom árulta el azt is, miért nevet a főleg fiatalokból álló közönség azon, hogy az egyik szereplő annyira depis, hogy a frufruját is majdnem levágta.

A minap járta be a sajtót a hír, miszerint telt ház van a Vadaskert Gyermek- és Ifjúság­pszichiátriai Kórház és Szakambulancián, a járvány előtti időszakhoz képest 40 százalékkal emelkedett az esetek száma. Az ellátottak között túlnyomórészt szorongással és depresszióval küzdő fiatalok vannak. E generáció tagjai készen kapták az Y generáció megélt kiábrándultságát és a világ megjavíthatatlanságának érzetét. A pandémia időszaka mindezt csak továbberősítette bennük. Az előadás pontosan erről beszél statisztikák és szakorvosi vélemények nélkül. A szerzők maguk is a Z generáció tagjai és jó sokan vannak, valószínűleg ez az oka, hogy a történetvezetés kissé széttartó, ám ez a produkció értékéből nem sokat von le, hiszen a töredezettség is jól illeszkedik az alkotók azon szándékához, hogy megmutassák saját és kortársaik hangulatát, hogy a nézők számára is átélhetővé tegyék az online elmagányosodás és bezártság melankóliáját.

Pass Andrea rendezése is erre törekedett. Az előadásban sok a sötét és a derengő félhomály, a háttérben gyakran csak a játszók szövegeihez kapcsolódó (néha kissé talán túlzottan illusztratív) hangulatképeket látunk (videó: Karcis Gábor), a nedves aszfalt fényeit az esti utcán, a lassítottan mozgó buborékokat, a tenger felszínén játszó napsütést. A sztori nem a világjárvány kezdetétől indul, röviden bemutatja az előtte lévő időszakot is. A kamaszok általános identitáskeresését, a titkaikat, a szorongásukat a közelgő érettségi miatt, és azt, hogy a lezárások nélkül is magányosan kell megküzdeniük a problémáikkal. A szereplők számára az egyetlen biztos pont a közös baráti kör: az együttlét, a nevetések, a piálások. Amikor ez az egyik pillanatról a másikra elpárolog az életükből, végképp egyedül maradnak.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk