Színház

Dzsúdló és a magány

Hangosan lépek és visszhangzik az Oktogon

Kritika

Dzsúdló nem azonos Jude Law-val, hanem egy magyar zenész, akinek leghíresebb száma a Lej. Ilyen és ehhez hasonló titkokat tudhatunk meg e „Z generációs pandémia paradigmából”, de csak akkor, ha valaki olyan szerencsés, mint én, és egy Z generációs digitális bennszülöttel nézheti végig a darabot. A tizenhat éves húgom árulta el azt is, miért nevet a főleg fiatalokból álló közönség azon, hogy az egyik szereplő annyira depis, hogy a frufruját is majdnem levágta.

A minap járta be a sajtót a hír, miszerint telt ház van a Vadaskert Gyermek- és Ifjúság­pszichiátriai Kórház és Szakambulancián, a járvány előtti időszakhoz képest 40 százalékkal emelkedett az esetek száma. Az ellátottak között túlnyomórészt szorongással és depresszióval küzdő fiatalok vannak. E generáció tagjai készen kapták az Y generáció megélt kiábrándultságát és a világ megjavíthatatlanságának érzetét. A pandémia időszaka mindezt csak továbberősítette bennük. Az előadás pontosan erről beszél statisztikák és szakorvosi vélemények nélkül. A szerzők maguk is a Z generáció tagjai és jó sokan vannak, valószínűleg ez az oka, hogy a történetvezetés kissé széttartó, ám ez a produkció értékéből nem sokat von le, hiszen a töredezettség is jól illeszkedik az alkotók azon szándékához, hogy megmutassák saját és kortársaik hangulatát, hogy a nézők számára is átélhetővé tegyék az online elmagányosodás és bezártság melankóliáját.

Pass Andrea rendezése is erre törekedett. Az előadásban sok a sötét és a derengő félhomály, a háttérben gyakran csak a játszók szövegeihez kapcsolódó (néha kissé talán túlzottan illusztratív) hangulatképeket látunk (videó: Karcis Gábor), a nedves aszfalt fényeit az esti utcán, a lassítottan mozgó buborékokat, a tenger felszínén játszó napsütést. A sztori nem a világjárvány kezdetétől indul, röviden bemutatja az előtte lévő időszakot is. A kamaszok általános identitáskeresését, a titkaikat, a szorongásukat a közelgő érettségi miatt, és azt, hogy a lezárások nélkül is magányosan kell megküzdeniük a problémáikkal. A szereplők számára az egyetlen biztos pont a közös baráti kör: az együttlét, a nevetések, a piálások. Amikor ez az egyik pillanatról a másikra elpárolog az életükből, végképp egyedül maradnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány a tettes

A DK-s politikus visszavonulásának mindenki örül. Örül a Fidesz, örülnek azok is, akik őszintén a pokolra kívánják Orbánt és a rendszerét. Hiszen Gyurcsány távozása felér egy beismeréssel: tényleg mindenért ő a hibás.