Kiállítás

Egy fiktív háború leletei

Leitner Levente: Incognito

Kritika

A fiatal szobrászművész kiállításán fél tucat munka látható, amelyek több szállal kapcsolódnak korábbi alkotásaihoz. Saját bevallása szerint munkamódszerének sarokpontja, hogy a kész mű kétértelmű és nyitott, humoros és egyben ironikus is legyen, valamint reflektáljon társadalmi kérdésekre is. 

A Heim Pál Kórház megsegítésére indított tavalyi jótékonysági aukción például egy korábbi művét, egy a falból kitüremkedő fúrófejet állított ki. A Bocs, szomszéd egyrészt viccesen utal a társadalmi együttélés szabályaira fittyet hányó lakókra és az állandó zajra is, amiben élünk. Egy másik korábbi műve, a My little Territory című szobra pedig egy mellső lábain egyensúlyozó, farát az ég felé emelő, pulóveres és vizelő (öl)ebet „ábrázol”.

A kiállított anyag a karantén alatti időszak tapasztalataira épül; stílszerűen abban a fiatal galériában bemutatva, amelyet Nagyházi Lőrinc 2020-ban, a pandémia idején nyitott meg.

Magáról a konkrét műtípusról már a tavalyi, a Derkovits-ösztöndíjasok kiállításán, a Derkón bemutatott munkája kapcsán is beszélt Leitner (az ott kiállított mű, egy dobozszerű, de nyitott keretbe zárt, hatalmas Pinocchio-orrot viselő maszk volt, amelynek szemén keresztül a látogatók kitekinthettek a valóságon kívüli valóságra). Ekkor vázolta fel azt a tervét, hogy az év minden napján készít egy-egy maszkot, a hétköznapi „védőpajzsunk” átlényegített változatait.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.