Kiállítás

Egy fiktív háború leletei

Leitner Levente: Incognito

Kritika

A fiatal szobrászművész kiállításán fél tucat munka látható, amelyek több szállal kapcsolódnak korábbi alkotásaihoz. Saját bevallása szerint munkamódszerének sarokpontja, hogy a kész mű kétértelmű és nyitott, humoros és egyben ironikus is legyen, valamint reflektáljon társadalmi kérdésekre is. 

A Heim Pál Kórház megsegítésére indított tavalyi jótékonysági aukción például egy korábbi művét, egy a falból kitüremkedő fúrófejet állított ki. A Bocs, szomszéd egyrészt viccesen utal a társadalmi együttélés szabályaira fittyet hányó lakókra és az állandó zajra is, amiben élünk. Egy másik korábbi műve, a My little Territory című szobra pedig egy mellső lábain egyensúlyozó, farát az ég felé emelő, pulóveres és vizelő (öl)ebet „ábrázol”.

A kiállított anyag a karantén alatti időszak tapasztalataira épül; stílszerűen abban a fiatal galériában bemutatva, amelyet Nagyházi Lőrinc 2020-ban, a pandémia idején nyitott meg.

Magáról a konkrét műtípusról már a tavalyi, a Derkovits-ösztöndíjasok kiállításán, a Derkón bemutatott munkája kapcsán is beszélt Leitner (az ott kiállított mű, egy dobozszerű, de nyitott keretbe zárt, hatalmas Pinocchio-orrot viselő maszk volt, amelynek szemén keresztül a látogatók kitekinthettek a valóságon kívüli valóságra). Ekkor vázolta fel azt a tervét, hogy az év minden napján készít egy-egy maszkot, a hétköznapi „védőpajzsunk” átlényegített változatait.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.

Amerika kapitány menni

Lapzártánk után három nappal, pénteken találkozik Orbán Trumppal, így a találkozó érdemi részét és eredményeit jelen pillanatban tárgyalni nem, legfeljebb találgatni tudjuk. A magyar fél közlése szerint Amerika kapitány, Pókember és Vasember azért járulnak Trump elibe („Washington, jövünk!”), hogy meggyőzzék arról: engedje továbbra is, hogy hazánk háborítatlanul vásárolhasson nyersolajat és gázt Oroszországtól, különben… Hát ez az.