Kiállítás

Egy fiktív háború leletei

Leitner Levente: Incognito

Kritika

A fiatal szobrászművész kiállításán fél tucat munka látható, amelyek több szállal kapcsolódnak korábbi alkotásaihoz. Saját bevallása szerint munkamódszerének sarokpontja, hogy a kész mű kétértelmű és nyitott, humoros és egyben ironikus is legyen, valamint reflektáljon társadalmi kérdésekre is. 

A Heim Pál Kórház megsegítésére indított tavalyi jótékonysági aukción például egy korábbi művét, egy a falból kitüremkedő fúrófejet állított ki. A Bocs, szomszéd egyrészt viccesen utal a társadalmi együttélés szabályaira fittyet hányó lakókra és az állandó zajra is, amiben élünk. Egy másik korábbi műve, a My little Territory című szobra pedig egy mellső lábain egyensúlyozó, farát az ég felé emelő, pulóveres és vizelő (öl)ebet „ábrázol”.

A kiállított anyag a karantén alatti időszak tapasztalataira épül; stílszerűen abban a fiatal galériában bemutatva, amelyet Nagyházi Lőrinc 2020-ban, a pandémia idején nyitott meg.

Magáról a konkrét műtípusról már a tavalyi, a Derkovits-ösztöndíjasok kiállításán, a Derkón bemutatott munkája kapcsán is beszélt Leitner (az ott kiállított mű, egy dobozszerű, de nyitott keretbe zárt, hatalmas Pinocchio-orrot viselő maszk volt, amelynek szemén keresztül a látogatók kitekinthettek a valóságon kívüli valóságra). Ekkor vázolta fel azt a tervét, hogy az év minden napján készít egy-egy maszkot, a hétköznapi „védőpajzsunk” átlényegített változatait.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti kör szerzett meg egy elárverezett belvárosi állami palotát

A korábban állami intézményeknek helyet adó V. kerületi paloták nagyléptékű kiárusításának részeként talált gazdára a Szabadság térhez közeli patinás épület: ki­kiáltási áron, 6,5 milliárdért kerülhet egy Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti körhöz. Előzőleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egy kazah befektetőnek adott el egy értékes lipótvárosi palotát 5,6 milliárd forintos kikiáltási áron.

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.