Kiállítás

Egy fiktív háború leletei

Leitner Levente: Incognito

Kritika

A fiatal szobrászművész kiállításán fél tucat munka látható, amelyek több szállal kapcsolódnak korábbi alkotásaihoz. Saját bevallása szerint munkamódszerének sarokpontja, hogy a kész mű kétértelmű és nyitott, humoros és egyben ironikus is legyen, valamint reflektáljon társadalmi kérdésekre is. 

A Heim Pál Kórház megsegítésére indított tavalyi jótékonysági aukción például egy korábbi művét, egy a falból kitüremkedő fúrófejet állított ki. A Bocs, szomszéd egyrészt viccesen utal a társadalmi együttélés szabályaira fittyet hányó lakókra és az állandó zajra is, amiben élünk. Egy másik korábbi műve, a My little Territory című szobra pedig egy mellső lábain egyensúlyozó, farát az ég felé emelő, pulóveres és vizelő (öl)ebet „ábrázol”.

A kiállított anyag a karantén alatti időszak tapasztalataira épül; stílszerűen abban a fiatal galériában bemutatva, amelyet Nagyházi Lőrinc 2020-ban, a pandémia idején nyitott meg.

Magáról a konkrét műtípusról már a tavalyi, a Derkovits-ösztöndíjasok kiállításán, a Derkón bemutatott munkája kapcsán is beszélt Leitner (az ott kiállított mű, egy dobozszerű, de nyitott keretbe zárt, hatalmas Pinocchio-orrot viselő maszk volt, amelynek szemén keresztül a látogatók kitekinthettek a valóságon kívüli valóságra). Ekkor vázolta fel azt a tervét, hogy az év minden napján készít egy-egy maszkot, a hétköznapi „védőpajzsunk” átlényegített változatait.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.