A kötet első, Lenkönyv című ciklusának darabjai mind ilyen felcímet kaptak: Első szalag, Második szalag, Harmadik szalag és így tovább. A felcím magyarázata is ott az első versben: „Etruszk jelek / a múmiára csavart vászoncsíkokon”. Személyes, közérzeti és vallásos versek, a kiindulópontjuk mindig valamilyen élethelyzet vagy egy élethelyzet emléke, mint az ikrek születésének évfordulója; máskor virtuózan megvalósított ötlet, mint a miatyánk természetimádó parafrázisa, vagy a világ állapota fölött érzett keserűség. Az egyik legszebb vers álommal indul: „Ma álmomban megcsókolt egy férfi, / egészen közel volt már a reggel – / és egész nap ez járt a fejemben. / Egy nap, a szívemben amulettel.”
Az etruszk jelek megfejtése akkor megy a legkönnyebben, ha a látvány, a leírás szándéka indítja a verset. Az agyagmécses felragyog a szövegben, ahogyan egy szép saját szó, az asztalléc is, amely a teraszon álló faasztal két-két lábának áthidalóit köti össze. Beszorult alá egy csomó falevél, ki kell söpörni onnan. Látni lehet négy szem paradicsomot, amelyeket a hosszú, enyhe ősz érlelt pirosra; zörgő tölgyet, zizegő hársat; mézillatú angol rózsát; almafát, amelynek vannak váratlan virágzásai; varjakat, amelyek lába kopog a térkövön. Ezeknek a természeti képeknek az erejét az adja, hogy szimbólumoknak is tekinthetők, és pusztán magukért is helyt állhatnak. A költőnek a világ és az ország romlásáról jellemzően publicisztikába illő észrevételei vannak („üresek a falvak / eltűnt a fél ország”; „elsősorban az elmét bombázzák”), a kertről azonban egyediek, és biztosan nem csak abban az olvasóban alakulhat ki ez a benyomás, aki tisztában van azzal, hogyan kell felkészíteni egy veteményest a télre.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
