Könyvmelléklet – kritika

Mézillatú angol rózsa

Molnár Krisztina Rita: Hosszú utazás

Könyv

A hosszú utazás az időben zajlik. Az első vers lírai énje etruszk, és mint a szarkofágon lévő szobor tekintete, „múltat és jövőt / egymásra másolva lát”. Ez a kép később is felötlik, amikor a limesről van szó, újból, halványan, amikor Szűz Máriáról vagy az örök, bibliai szamárról, erősebben a háborúnál és a járványnál.

A kötet első, Lenkönyv című ciklusának darabjai mind ilyen felcímet kaptak: Első szalag, Második szalag, Harmadik szalag és így tovább. A felcím magyarázata is ott az első versben: „Etruszk jelek / a múmiára csavart vászoncsíkokon”. Személyes, közérzeti és vallásos versek, a kiindulópontjuk mindig valamilyen élethelyzet vagy egy élethelyzet emléke, mint az ikrek születésének évfordulója; máskor virtuózan megvalósított ötlet, mint a miatyánk természetimádó parafrázisa, vagy a világ állapota fölött érzett keserűség. Az egyik legszebb vers álommal indul: „Ma álmomban megcsókolt egy férfi, / egészen közel volt már a reggel – / és egész nap ez járt a fejemben. / Egy nap, a szívemben amulettel.”

Az etruszk jelek megfejtése akkor megy a legkönnyebben, ha a látvány, a leírás szándéka indítja a verset. Az agyagmécses felragyog a szövegben, ahogyan egy szép saját szó, az asztalléc is, amely a teraszon álló faasztal két-két lábának áthidalóit köti össze. Beszorult alá egy csomó falevél, ki kell söpörni onnan. Látni lehet négy szem paradicsomot, amelyeket a hosszú, enyhe ősz érlelt pirosra; zörgő tölgyet, zizegő hársat; mézillatú angol rózsát; almafát, amelynek vannak váratlan virágzásai; varjakat, amelyek lába kopog a térkövön. Ezeknek a természeti képeknek az erejét az adja, hogy szimbólumoknak is tekinthetők, és pusztán magukért is helyt állhatnak. A költőnek a világ és az ország romlásáról jellemzően publicisztikába illő észrevételei vannak („üresek a falvak / eltűnt a fél ország”; „elsősorban az elmét bombázzák”), a kertről azonban egyediek, és biztosan nem csak abban az olvasóban alakulhat ki ez a benyomás, aki tisztában van azzal, hogyan kell felkészíteni egy veteményest a télre.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.