Könyv

Egy szabad ember

Gyurgyák János: Elvesztett illúziók – megtalált történelem

  • Babarczy Eszter
  • 2021. december 8.

Kritika

„Egy elkövetkező nemzedéknek, akik remélhetőleg szerencsésebbek és bölcsebbek lesznek, mint mi voltunk”indul a harminc év történetfilozófiai, eszmetörténeti és politikai írásait összegyűjtő kötet. Gyurgyák nem változtatott az eredeti szövegeken, összeállításuk mégis politikai tett: a szerző hitvallást tesz, amelytől az ország sorsának jobbra fordulását várja. Ez a hitvallás egy angolszász típusú konzervativizmusé, amely, mint Gyurgyák maga mondja, elveszített lehetőség volt a magyar történelemben, különösen a rendszerváltás után.

A címben is jelölt legfontosabb elvesztett illúzió talán az a hit, hogy a népi-urbánus vita és politikai vonzatai megkerülhetők, meghaladhatók. Ez volt a fiatal Gyurgyák meggyőződése, ennek a kérdésnek szentelte hatalmas monográfiáit a magyarországi zsidókérdésről és a magyarországi nemzettudatról, ideilleszkedik a szélsőjobboldali gondolkodókról készített kötet is, de az Európa-kötetet is lehet értelmezni innen, hiszen ami népi-urbánus vita volt harminc (vagy hatvan) évvel ezelőtt, az ma gyakran az Európa-pártiak és az EU kritikusai között zajlik.

 

Közjó és identitás

A kötet a magyar történelem dinamikájának és Magyarország helyének latolgatásával kezdődik: Gyurgyák fő tézise itt az, hogy a magyar történelem diszkontinuus, folyton rendszerváltások szakítják meg, csak a 20. században tucatnyit számol össze ezek közül. Jellemzőjük, hogy felülről indulnak, elitcserével járnak, és meghatározójuk a marakodó elitek harca, illetve a nemzetközi környezet, egyre újabb eszméket és berendezkedéseket rákényszerítve a társadalomra. Szerzőnk nem sok időt tölt annak a kérdésnek a fontolgatásával, hogy ha egy történelem ilyen szinten folyamatossághiányban szenved, mit jelenthet itt a konzervativizmus, amely mégiscsak a meglévő megőrzése mellett köteleződik el, de gyakran beszél értékkonzervativizmusról, amely válasz lehet erre a kérdésre. Az értékkonzervativizmus fogalmát sem fejti ki ugyanakkor mélyebben: annyit tudhatunk meg róla, hogy a politikát angolszász módra gyakorlati, nem elvekből levezethető, azaz nem teoretikus kérdésnek tekinti, így az elvek megfogalmazása is félrevezető lehet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.