A címben is jelölt legfontosabb elvesztett illúzió talán az a hit, hogy a népi-urbánus vita és politikai vonzatai megkerülhetők, meghaladhatók. Ez volt a fiatal Gyurgyák meggyőződése, ennek a kérdésnek szentelte hatalmas monográfiáit a magyarországi zsidókérdésről és a magyarországi nemzettudatról, ideilleszkedik a szélsőjobboldali gondolkodókról készített kötet is, de az Európa-kötetet is lehet értelmezni innen, hiszen ami népi-urbánus vita volt harminc (vagy hatvan) évvel ezelőtt, az ma gyakran az Európa-pártiak és az EU kritikusai között zajlik.
Közjó és identitás
A kötet a magyar történelem dinamikájának és Magyarország helyének latolgatásával kezdődik: Gyurgyák fő tézise itt az, hogy a magyar történelem diszkontinuus, folyton rendszerváltások szakítják meg, csak a 20. században tucatnyit számol össze ezek közül. Jellemzőjük, hogy felülről indulnak, elitcserével járnak, és meghatározójuk a marakodó elitek harca, illetve a nemzetközi környezet, egyre újabb eszméket és berendezkedéseket rákényszerítve a társadalomra. Szerzőnk nem sok időt tölt annak a kérdésnek a fontolgatásával, hogy ha egy történelem ilyen szinten folyamatossághiányban szenved, mit jelenthet itt a konzervativizmus, amely mégiscsak a meglévő megőrzése mellett köteleződik el, de gyakran beszél értékkonzervativizmusról, amely válasz lehet erre a kérdésre. Az értékkonzervativizmus fogalmát sem fejti ki ugyanakkor mélyebben: annyit tudhatunk meg róla, hogy a politikát angolszász módra gyakorlati, nem elvekből levezethető, azaz nem teoretikus kérdésnek tekinti, így az elvek megfogalmazása is félrevezető lehet.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
