Film

Elálló fülekkel

Leos Carax: Annette

  • - köves -
  • 2021. december 15.

Kritika

Minden musical megérdemli a nagyrabecsülésünket, amelyben a természet lágy ölén andalgó lány és fiú, miközben a szívüket perzselő szerelemről adnak tanúbizonyságot egymásnak a „We love each other so much” (számukra) megunhatatlan ismételgetésével, egyszer csak eljutnak a „counterintuitive, baby” (magyarul talán: „az intuícióval ellentétes, baby”) sor kiénekléséig.

És nemhogy a szemük se rebben e nyelvtörőnek sem utolsó, a szerelmi vallomásokban azonban merőben szokatlan kifejezésre, de megy tovább a „mennyire szeretjük egymást”, mintha mi sem történt volna.

Hát, igen, így fest egy musical a 61 éves örök csodagyerek, Leos Carax világában, ami senkit sem lephet meg, akinek felrémlik a Holy Motors vad és fenséges összevisszasága, ami a csodával határos módon mégsem fordult öncélú művészkedésbe – bár minden percében közel került ehhez –, más kérdés, hogy a tudósok máig kutatják, mibe is fordult. Persze beugorhat a Carax-fanklubok verhetetlen kedvence, A Pont-Neuf szerelmesei is, Juliette Binoche szívszaggató találkozása a híres párizsi híddal.

De nyugi, a szerelem, akárhányszor mantrázzák is, még egy futottak még musicalben sem tarthat örökké, hát még egy olyanban, aminek a mostanában reneszánszát élő Sparks szerezte a zenéjét meg a forgatókönyvét is, és amelyben Adam Driverről már az első pillanatban lerí, hogy egy önmegsemmisítő sztár szerepét kapta. Egy stand up istenét, akinek nem dalból van a lelke, hanem valami kevésbé dallamos, de annál erőszakosabb anyagból. Csak idő és sok-sok éjszakai motorozás kérdése, mikor bújik elő belőle az állat, míg mellette, egy fejjel alacsonyabban Marion Cotillard – szerepe szerint ünnepelt operaénekes – patyolattiszta lélekkel, de egyre bánatosabb szemekkel pásztázza a Los Angeles-i horizontot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.