Film

Elálló fülekkel

Leos Carax: Annette

  • - köves -
  • 2021. december 15.

Kritika

Minden musical megérdemli a nagyrabecsülésünket, amelyben a természet lágy ölén andalgó lány és fiú, miközben a szívüket perzselő szerelemről adnak tanúbizonyságot egymásnak a „We love each other so much” (számukra) megunhatatlan ismételgetésével, egyszer csak eljutnak a „counterintuitive, baby” (magyarul talán: „az intuícióval ellentétes, baby”) sor kiénekléséig.

És nemhogy a szemük se rebben e nyelvtörőnek sem utolsó, a szerelmi vallomásokban azonban merőben szokatlan kifejezésre, de megy tovább a „mennyire szeretjük egymást”, mintha mi sem történt volna.

Hát, igen, így fest egy musical a 61 éves örök csodagyerek, Leos Carax világában, ami senkit sem lephet meg, akinek felrémlik a Holy Motors vad és fenséges összevisszasága, ami a csodával határos módon mégsem fordult öncélú művészkedésbe – bár minden percében közel került ehhez –, más kérdés, hogy a tudósok máig kutatják, mibe is fordult. Persze beugorhat a Carax-fanklubok verhetetlen kedvence, A Pont-Neuf szerelmesei is, Juliette Binoche szívszaggató találkozása a híres párizsi híddal.

De nyugi, a szerelem, akárhányszor mantrázzák is, még egy futottak még musicalben sem tarthat örökké, hát még egy olyanban, aminek a mostanában reneszánszát élő Sparks szerezte a zenéjét meg a forgatókönyvét is, és amelyben Adam Driverről már az első pillanatban lerí, hogy egy önmegsemmisítő sztár szerepét kapta. Egy stand up istenét, akinek nem dalból van a lelke, hanem valami kevésbé dallamos, de annál erőszakosabb anyagból. Csak idő és sok-sok éjszakai motorozás kérdése, mikor bújik elő belőle az állat, míg mellette, egy fejjel alacsonyabban Marion Cotillard – szerepe szerint ünnepelt operaénekes – patyolattiszta lélekkel, de egyre bánatosabb szemekkel pásztázza a Los Angeles-i horizontot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.