Film

Elálló fülekkel

Leos Carax: Annette

  • - köves -
  • 2021. december 15.

Kritika

Minden musical megérdemli a nagyrabecsülésünket, amelyben a természet lágy ölén andalgó lány és fiú, miközben a szívüket perzselő szerelemről adnak tanúbizonyságot egymásnak a „We love each other so much” (számukra) megunhatatlan ismételgetésével, egyszer csak eljutnak a „counterintuitive, baby” (magyarul talán: „az intuícióval ellentétes, baby”) sor kiénekléséig.

És nemhogy a szemük se rebben e nyelvtörőnek sem utolsó, a szerelmi vallomásokban azonban merőben szokatlan kifejezésre, de megy tovább a „mennyire szeretjük egymást”, mintha mi sem történt volna.

Hát, igen, így fest egy musical a 61 éves örök csodagyerek, Leos Carax világában, ami senkit sem lephet meg, akinek felrémlik a Holy Motors vad és fenséges összevisszasága, ami a csodával határos módon mégsem fordult öncélú művészkedésbe – bár minden percében közel került ehhez –, más kérdés, hogy a tudósok máig kutatják, mibe is fordult. Persze beugorhat a Carax-fanklubok verhetetlen kedvence, A Pont-Neuf szerelmesei is, Juliette Binoche szívszaggató találkozása a híres párizsi híddal.

De nyugi, a szerelem, akárhányszor mantrázzák is, még egy futottak még musicalben sem tarthat örökké, hát még egy olyanban, aminek a mostanában reneszánszát élő Sparks szerezte a zenéjét meg a forgatókönyvét is, és amelyben Adam Driverről már az első pillanatban lerí, hogy egy önmegsemmisítő sztár szerepét kapta. Egy stand up istenét, akinek nem dalból van a lelke, hanem valami kevésbé dallamos, de annál erőszakosabb anyagból. Csak idő és sok-sok éjszakai motorozás kérdése, mikor bújik elő belőle az állat, míg mellette, egy fejjel alacsonyabban Marion Cotillard – szerepe szerint ünnepelt operaénekes – patyolattiszta lélekkel, de egyre bánatosabb szemekkel pásztázza a Los Angeles-i horizontot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.