Film

Elfordított arccal

Jonathan Glazer: Érdekvédelmi terület

  • SzSz
  • 2024. február 21.

Kritika

Hosszú percekig kitartott, éjfekete vászonnal indulunk, amelyet hirtelen vált fel az idilli kép: családi délután a folyóparton, a madárcsicsergést csak a játék és hancúrozás hangjai szakítják meg. Jonathan Glazer filmjében ugyanis a sötétség és a fényesség a szó szoros értelmében egymás szomszédságában honol.

A rendező Martin Amis 2014-es regényét vitte vászonra, de valójában csak inspirálódott általa. Amis könyve három nézőpontból mutatja be Auschwitz működését, ezek egyike a tábor parancsnokáé, aki a fiktív Paul Doll képében jelenik meg. Glazer ezzel szemben csak és kifejezetten Rudolf Hössre, a haláltábor leghosszabb ideig szolgáló vezetőjére és annak családjára koncentrál. Az Érdekvédelmi terület mégsem hagyományos holokausztfilm, sokkal inkább családi dráma, amelynek főhőse az otthoni és munkahelyi elvárások között őrlődik, vagy épp horrorfilm, ahol az emberiség történetének egyik legszörnyűbb eseménysora szép lassan vet árnyékot a banális jelenetekre.

Születésnapi zsúr, evezés a folyón, horgászás a gyerekekkel – Höss sokat dolgozó, fontos és elfoglalt ember, aki törődik a családjával, és igyekszik nekik mindent megadni; jó apa, bár férjként nem feddhetetlen. Felesége, Hedwig valóságos kis földi paradicsomot épített fel tüchtig kis kertjükben: a csúszdával felszerelt medencétől pár méterre a legkülönbözőbb virágok bontanak szirmot, arrébb karalábé és tök terem, még arrébb szorgos méhkolónia végzi a munkáját, hogy a családnak mindig legyen friss méz a teájába. Egyetlen kőfal választja el mindezt az auschwitzi haláltábortól, de Hedwiget ez látszólag nem érdekli. Felpróbálja a zsidó nőktől elkobzott bundát, egy alkalommal pedig egyenesen kijelenti: itt akarja leélni az életét! Közben a férj németes precizitással teszi a dolgát: reggeli után elköszön családjától, és lovára felpattanva munkába indul, este lefekvés előtt pedig katonás rendben kapcsolja le a ház több tucat égve felejtett lámpáját. Hasonló gondossággal vitatja meg mérnökeivel azt is, hogy az új krematórium valóban képes lesz-e rövid idő alatt több ezer zsidót elpusztítani. A horror szinte észrevétlenül kúszik be: a háttérben felszálló fekete füst jelzi, hogy a halálgyár teljes kapacitással működésbe lépett, a kerti beszélgetéseket egyre gyakrabban szakítja meg üvöltés, sírás, majd pisztolylövés, s Höss olykor kénytelen kirángatni gyermekeit a folyóból, mert emberi maradványokra bukkan benne.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

Aki én vagyok

Az amerikai dokumentarista fotográfia egyik legfontosabb alakjának munkáiból először láthatunk önálló kiállítást Magyarországon. A tárlat érzékenyen és empatikusan mutat fel női sorsokat, leginkább a társadalom peremére szorult közösségek tagjainak életén keresztül. A téma végigkísérte Mark egész életművét, miközben ő maga sem nevezte magát feminista alkotónak. A művek befogadása nem könnyű élmény.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.

Cserealap

Szabad jelzést adhat a XII. kerületi önkormányzat Schmidt Máriáék érdekeltségének a Városmajor melletti nagyarányú lakásépítési projektre. Cserébe a vállalat beszállna a nyilas terror áldozatai előtt tisztelgő, régóta tervezett emlékmű finanszírozásába.