Film

Elfordított arccal

Jonathan Glazer: Érdekvédelmi terület

  • SzSz
  • 2024. február 21.

Kritika

Hosszú percekig kitartott, éjfekete vászonnal indulunk, amelyet hirtelen vált fel az idilli kép: családi délután a folyóparton, a madárcsicsergést csak a játék és hancúrozás hangjai szakítják meg. Jonathan Glazer filmjében ugyanis a sötétség és a fényesség a szó szoros értelmében egymás szomszédságában honol.

A rendező Martin Amis 2014-es regényét vitte vászonra, de valójában csak inspirálódott általa. Amis könyve három nézőpontból mutatja be Auschwitz működését, ezek egyike a tábor parancsnokáé, aki a fiktív Paul Doll képében jelenik meg. Glazer ezzel szemben csak és kifejezetten Rudolf Hössre, a haláltábor leghosszabb ideig szolgáló vezetőjére és annak családjára koncentrál. Az Érdekvédelmi terület mégsem hagyományos holokausztfilm, sokkal inkább családi dráma, amelynek főhőse az otthoni és munkahelyi elvárások között őrlődik, vagy épp horrorfilm, ahol az emberiség történetének egyik legszörnyűbb eseménysora szép lassan vet árnyékot a banális jelenetekre.

Születésnapi zsúr, evezés a folyón, horgászás a gyerekekkel – Höss sokat dolgozó, fontos és elfoglalt ember, aki törődik a családjával, és igyekszik nekik mindent megadni; jó apa, bár férjként nem feddhetetlen. Felesége, Hedwig valóságos kis földi paradicsomot épített fel tüchtig kis kertjükben: a csúszdával felszerelt medencétől pár méterre a legkülönbözőbb virágok bontanak szirmot, arrébb karalábé és tök terem, még arrébb szorgos méhkolónia végzi a munkáját, hogy a családnak mindig legyen friss méz a teájába. Egyetlen kőfal választja el mindezt az auschwitzi haláltábortól, de Hedwiget ez látszólag nem érdekli. Felpróbálja a zsidó nőktől elkobzott bundát, egy alkalommal pedig egyenesen kijelenti: itt akarja leélni az életét! Közben a férj németes precizitással teszi a dolgát: reggeli után elköszön családjától, és lovára felpattanva munkába indul, este lefekvés előtt pedig katonás rendben kapcsolja le a ház több tucat égve felejtett lámpáját. Hasonló gondossággal vitatja meg mérnökeivel azt is, hogy az új krematórium valóban képes lesz-e rövid idő alatt több ezer zsidót elpusztítani. A horror szinte észrevétlenül kúszik be: a háttérben felszálló fekete füst jelzi, hogy a halálgyár teljes kapacitással működésbe lépett, a kerti beszélgetéseket egyre gyakrabban szakítja meg üvöltés, sírás, majd pisztolylövés, s Höss olykor kénytelen kirángatni gyermekeit a folyóból, mert emberi maradványokra bukkan benne.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.