Lemez

A falnak is szeme van

The Smile: Wall of Eyes

Kritika

Túlzás lenne azt állítani, hogy a Radiohead különösebben sok vidámságot csalt volna az arcunkra, épp ezért furcsa a némiképp utódzenekarának tekinthető The Smile névválasztása.

Persze a Radiohead hivatalosan nem oszlott fel, de 2016 óta nem készítettek lemezt, és már több mint öt éve volt az eddigi utolsó koncertjük. Azóta a tagok mindenféle szólólemezeket és filmzenéket készítettek, részt vettek egyéb projektekben, és egyelőre nem tűnik úgy, hogy különösebben vágynának egymás társaságára. Leszámítva Thom Yorke frontembert és Jonny Greenwood gitárost, akik 2020-ban közös zenekart alapítottak a korábban a Sons of Kemet dobosaként ismert Tom Skinnerrel, aki már a 2012-es The Master filmzenéjén is dolgozott Greenwooddal, emellett kiadott két albumot Hello Skinny néven, és van egy cím nélküli szólólemeze is.

A Smile amolyan Covid-projektként indult, és amikor a 2021-es lockdown véget ért, az első koncertekre is sor került. 2022 májusában jelent meg az első album A Light for Attracting Attention címmel, amelynél Nigel Godrich produceri kreditje és Stanley Donwood artworkje tovább erősítette a Radiohead „utánérzést”.

A zene behatárolhatatlannak tűnt, de a címkézni vágyó újságírók olyan műfajokkal próbálták meg behatárolni a trió hangzását, mint a posztpunk, a prog, az afrobeat, a matekrock, az electro-jazz vagy a posztrock. A lemez bejutott a brit top 5-be, és aki megnézte a Smile-t az album turnéja során, az már elcsíphetett pár új szerzeményt. A zenészek kifejezetten gyors tempóban dolgoztak a legendás Abbey Road stúdióban, és hamar elkészültek a folytatással. A Wall of Eyes-nak ismét Stanley Donwood készítette a borítóját, Godrich viszont távol maradt; helyette Sam Petts-Davies lett a producer. Ami még a vizuális oldalt illeti: két dalnak is az a Paul Thomas Anderson rendezett klipet, aki 2007 óta mindig Greenwooddal készítteti a filmjei zenéjét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.