Lemez

A falnak is szeme van

The Smile: Wall of Eyes

Kritika

Túlzás lenne azt állítani, hogy a Radiohead különösebben sok vidámságot csalt volna az arcunkra, épp ezért furcsa a némiképp utódzenekarának tekinthető The Smile névválasztása.

Persze a Radiohead hivatalosan nem oszlott fel, de 2016 óta nem készítettek lemezt, és már több mint öt éve volt az eddigi utolsó koncertjük. Azóta a tagok mindenféle szólólemezeket és filmzenéket készítettek, részt vettek egyéb projektekben, és egyelőre nem tűnik úgy, hogy különösebben vágynának egymás társaságára. Leszámítva Thom Yorke frontembert és Jonny Greenwood gitárost, akik 2020-ban közös zenekart alapítottak a korábban a Sons of Kemet dobosaként ismert Tom Skinnerrel, aki már a 2012-es The Master filmzenéjén is dolgozott Greenwooddal, emellett kiadott két albumot Hello Skinny néven, és van egy cím nélküli szólólemeze is.

A Smile amolyan Covid-projektként indult, és amikor a 2021-es lockdown véget ért, az első koncertekre is sor került. 2022 májusában jelent meg az első album A Light for Attracting Attention címmel, amelynél Nigel Godrich produceri kreditje és Stanley Donwood artworkje tovább erősítette a Radiohead „utánérzést”.

A zene behatárolhatatlannak tűnt, de a címkézni vágyó újságírók olyan műfajokkal próbálták meg behatárolni a trió hangzását, mint a posztpunk, a prog, az afrobeat, a matekrock, az electro-jazz vagy a posztrock. A lemez bejutott a brit top 5-be, és aki megnézte a Smile-t az album turnéja során, az már elcsíphetett pár új szerzeményt. A zenészek kifejezetten gyors tempóban dolgoztak a legendás Abbey Road stúdióban, és hamar elkészültek a folytatással. A Wall of Eyes-nak ismét Stanley Donwood készítette a borítóját, Godrich viszont távol maradt; helyette Sam Petts-Davies lett a producer. Ami még a vizuális oldalt illeti: két dalnak is az a Paul Thomas Anderson rendezett klipet, aki 2007 óta mindig Greenwooddal készítteti a filmjei zenéjét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.