Lemez

A falnak is szeme van

The Smile: Wall of Eyes

Kritika

Túlzás lenne azt állítani, hogy a Radiohead különösebben sok vidámságot csalt volna az arcunkra, épp ezért furcsa a némiképp utódzenekarának tekinthető The Smile névválasztása.

Persze a Radiohead hivatalosan nem oszlott fel, de 2016 óta nem készítettek lemezt, és már több mint öt éve volt az eddigi utolsó koncertjük. Azóta a tagok mindenféle szólólemezeket és filmzenéket készítettek, részt vettek egyéb projektekben, és egyelőre nem tűnik úgy, hogy különösebben vágynának egymás társaságára. Leszámítva Thom Yorke frontembert és Jonny Greenwood gitárost, akik 2020-ban közös zenekart alapítottak a korábban a Sons of Kemet dobosaként ismert Tom Skinnerrel, aki már a 2012-es The Master filmzenéjén is dolgozott Greenwooddal, emellett kiadott két albumot Hello Skinny néven, és van egy cím nélküli szólólemeze is.

A Smile amolyan Covid-projektként indult, és amikor a 2021-es lockdown véget ért, az első koncertekre is sor került. 2022 májusában jelent meg az első album A Light for Attracting Attention címmel, amelynél Nigel Godrich produceri kreditje és Stanley Donwood artworkje tovább erősítette a Radiohead „utánérzést”.

A zene behatárolhatatlannak tűnt, de a címkézni vágyó újságírók olyan műfajokkal próbálták meg behatárolni a trió hangzását, mint a posztpunk, a prog, az afrobeat, a matekrock, az electro-jazz vagy a posztrock. A lemez bejutott a brit top 5-be, és aki megnézte a Smile-t az album turnéja során, az már elcsíphetett pár új szerzeményt. A zenészek kifejezetten gyors tempóban dolgoztak a legendás Abbey Road stúdióban, és hamar elkészültek a folytatással. A Wall of Eyes-nak ismét Stanley Donwood készítette a borítóját, Godrich viszont távol maradt; helyette Sam Petts-Davies lett a producer. Ami még a vizuális oldalt illeti: két dalnak is az a Paul Thomas Anderson rendezett klipet, aki 2007 óta mindig Greenwooddal készítteti a filmjei zenéjét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.