Lemez

Elveszett a világ

The Cure: Songs of a Lost World

Kritika

Ha van olyan zenei páncélszekrény, amelybe az ember szívesen belekukkantana, az Prince-é, de a The Cure széfjében is bőven van félretett anyag.

Amikor Robert Smith zenekara kiadta legutóbbi albumát, a 2008-as 4:13 Dreamet, a frontember megjegyezte, hogy eredetileg dupla lemezt szeretett volna, de a depresszívebb dalokat inkább félrerakta. Akkori tervei szerint egy évvel később, az 50. születésnapjára szerette volna megjelentetni a szóban forgó anyagot, de abból nem lett semmi. A Cure viszont aktív maradt koncertzenekarként, és mivel épp nem volt kiadói szerződése, így a rajongók már-már lemondtak az új lemez lehetőségéről. Sokan azt hitték, hogy Smith-nek már nincs mondanivalója, és hogy bőségesen beéri az amúgy is gazdag életmű színpadi prezentálásával.

Állítólag számos, nem különösebben részletezett oka volt annak, hogy a zenekar nem vonult stúdióba egészen 2019-ig. Akkor viszont jó sok zenét rögzítettek, de a tervezett 2020-as (vagy 2021-es?) megjelenést keresztülhúzta a Covid. A Gothfather közben egy szólóanyagon is dolgozni kezdett, majd a lockdown feloldása után újabb turnék miatt csúszott a lemezpremier. Közben a Cure már élőben is tesztelte az új dalokat, a 2022-es budapesti koncerten a most megjelent Songs of a Lost World fele elhangzott. Persze akkor még nem lehetett tudni, hogy mi lesz a visszatérő LP-n. A frontember a kezdeti harmincdalos halmazt első körben leszűkítette húszra, ebből lett tíz, végül nyolc.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."