Lemez

Elveszett a világ

The Cure: Songs of a Lost World

Kritika

Ha van olyan zenei páncélszekrény, amelybe az ember szívesen belekukkantana, az Prince-é, de a The Cure széfjében is bőven van félretett anyag.

Amikor Robert Smith zenekara kiadta legutóbbi albumát, a 2008-as 4:13 Dreamet, a frontember megjegyezte, hogy eredetileg dupla lemezt szeretett volna, de a depresszívebb dalokat inkább félrerakta. Akkori tervei szerint egy évvel később, az 50. születésnapjára szerette volna megjelentetni a szóban forgó anyagot, de abból nem lett semmi. A Cure viszont aktív maradt koncertzenekarként, és mivel épp nem volt kiadói szerződése, így a rajongók már-már lemondtak az új lemez lehetőségéről. Sokan azt hitték, hogy Smith-nek már nincs mondanivalója, és hogy bőségesen beéri az amúgy is gazdag életmű színpadi prezentálásával.

Állítólag számos, nem különösebben részletezett oka volt annak, hogy a zenekar nem vonult stúdióba egészen 2019-ig. Akkor viszont jó sok zenét rögzítettek, de a tervezett 2020-as (vagy 2021-es?) megjelenést keresztülhúzta a Covid. A Gothfather közben egy szólóanyagon is dolgozni kezdett, majd a lockdown feloldása után újabb turnék miatt csúszott a lemezpremier. Közben a Cure már élőben is tesztelte az új dalokat, a 2022-es budapesti koncerten a most megjelent Songs of a Lost World fele elhangzott. Persze akkor még nem lehetett tudni, hogy mi lesz a visszatérő LP-n. A frontember a kezdeti harmincdalos halmazt első körben leszűkítette húszra, ebből lett tíz, végül nyolc.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.

Mindenki a helyére

Mit gondol Orbán Viktor és a Fidesz a nőkről? Hogyan kezeli őket? És mit gondol ugyanerről a magyar társadalom, és mit a nők maguk? Tényleg a nők pártja a Fidesz? Ezeket a kérdéseket próbálja megválaszolni a kötet többféle aspektuson keresztül. Felemás sikerrel.

„Én valami kevésbé szelídet kerestem”

  • Mink András

„A be nem illeszkedés vonzó távlatát nyújtották nekem” – olvasható Kenedi János szellemi ébredésének történetéről számot adó, Elhülyülésem története című 1977-es írásában, amelyet Kovács András nevezetes körkérdésére (Marx a negyedik évtizedben) írt válaszul.

Megint dubajozás

Alacsony belépési küszöb, mesés hozamok, könnyű meg­gazdagodás, örök élet: ezek közül az első kettőt biztosan ígérik a mesés dubaji ingatlanbefektetési ajánlatok. Pedig az előrejelzések szerint akár egy éven belül kipukkadhat az ingatlanlufi.

A beismerés semmis

Az ügyész kizárását kezdeményezte a védelem, a különböző tit­kos­­szolgálati szervek más-más leiratot készítettek ugyan­arról a hangfelvételről – bonyolódik a helyzet abban a büntetőperben, amelynek tárgya a Nyugat-Európába irányuló illegális kutyaexport.