Lemez

Elveszett a világ

The Cure: Songs of a Lost World

Kritika

Ha van olyan zenei páncélszekrény, amelybe az ember szívesen belekukkantana, az Prince-é, de a The Cure széfjében is bőven van félretett anyag.

Amikor Robert Smith zenekara kiadta legutóbbi albumát, a 2008-as 4:13 Dreamet, a frontember megjegyezte, hogy eredetileg dupla lemezt szeretett volna, de a depresszívebb dalokat inkább félrerakta. Akkori tervei szerint egy évvel később, az 50. születésnapjára szerette volna megjelentetni a szóban forgó anyagot, de abból nem lett semmi. A Cure viszont aktív maradt koncertzenekarként, és mivel épp nem volt kiadói szerződése, így a rajongók már-már lemondtak az új lemez lehetőségéről. Sokan azt hitték, hogy Smith-nek már nincs mondanivalója, és hogy bőségesen beéri az amúgy is gazdag életmű színpadi prezentálásával.

Állítólag számos, nem különösebben részletezett oka volt annak, hogy a zenekar nem vonult stúdióba egészen 2019-ig. Akkor viszont jó sok zenét rögzítettek, de a tervezett 2020-as (vagy 2021-es?) megjelenést keresztülhúzta a Covid. A Gothfather közben egy szólóanyagon is dolgozni kezdett, majd a lockdown feloldása után újabb turnék miatt csúszott a lemezpremier. Közben a Cure már élőben is tesztelte az új dalokat, a 2022-es budapesti koncerten a most megjelent Songs of a Lost World fele elhangzott. Persze akkor még nem lehetett tudni, hogy mi lesz a visszatérő LP-n. A frontember a kezdeti harmincdalos halmazt első körben leszűkítette húszra, ebből lett tíz, végül nyolc.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.