Lemez

Elveszett a világ

The Cure: Songs of a Lost World

Kritika

Ha van olyan zenei páncélszekrény, amelybe az ember szívesen belekukkantana, az Prince-é, de a The Cure széfjében is bőven van félretett anyag.

Amikor Robert Smith zenekara kiadta legutóbbi albumát, a 2008-as 4:13 Dreamet, a frontember megjegyezte, hogy eredetileg dupla lemezt szeretett volna, de a depresszívebb dalokat inkább félrerakta. Akkori tervei szerint egy évvel később, az 50. születésnapjára szerette volna megjelentetni a szóban forgó anyagot, de abból nem lett semmi. A Cure viszont aktív maradt koncertzenekarként, és mivel épp nem volt kiadói szerződése, így a rajongók már-már lemondtak az új lemez lehetőségéről. Sokan azt hitték, hogy Smith-nek már nincs mondanivalója, és hogy bőségesen beéri az amúgy is gazdag életmű színpadi prezentálásával.

Állítólag számos, nem különösebben részletezett oka volt annak, hogy a zenekar nem vonult stúdióba egészen 2019-ig. Akkor viszont jó sok zenét rögzítettek, de a tervezett 2020-as (vagy 2021-es?) megjelenést keresztülhúzta a Covid. A Gothfather közben egy szólóanyagon is dolgozni kezdett, majd a lockdown feloldása után újabb turnék miatt csúszott a lemezpremier. Közben a Cure már élőben is tesztelte az új dalokat, a 2022-es budapesti koncerten a most megjelent Songs of a Lost World fele elhangzott. Persze akkor még nem lehetett tudni, hogy mi lesz a visszatérő LP-n. A frontember a kezdeti harmincdalos halmazt első körben leszűkítette húszra, ebből lett tíz, végül nyolc.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.