S nyilván érdemes volt ezt a mostani kiállítást Debrecenbe helyezni, ahol a kortárs képzőművészetet sújtó hazai percepciós gondok még hatványozottabban vannak jelen. Nagy kérdés, hogy Fehér Dávid elmélyült kurátori munkája, és a monumentális anyag méltó megjelenítése eljut-e szélesebb körökhöz? Mert ez egy jelentős kiállítás.
Huszonhat kölcsönadó működött közre a több mint száz tételből álló anyag összeállításában, köztük kilenc múzeum, két galéria és tizenöt magángyűjtő. (Kisebb szépséghiba, hogy egy hónappal a megnyitó után sincs még kész a tárlathoz kapcsolódó album, mint ahogy egy kisebb ajánló-orientáló brosúrát sem tudott még kinyomtatni a MODEM, egyelőre mindkettő ígéret csupán.)
Ha a 2004 óta eltelt időszakot nézzük, két jelentős változás mindenképpen történt. Kalandos úton megkerült a korai fő műnek tartott, és évtizedekig Olaszországban lappangó, eredetileg 1959–1960-ban diplomamunkának készülő festmény, a Varrólányok Hitler beszédét hallgatják (korábbi címváltozatai szerint Hitler beszél, illetve A jövő Ilse Kochjai Hitler beszédét hallgatják hangszórón), mely művet 2011. június 30. és 2012. január 15. között már önmagában is kiállították a Szépművészeti Múzeumban.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
