Kiállítás

„Ez azért túlzás”

Alter ego – Lakner László retrospektív tárlata

Kritika

Húsz éven belül másodszor rendeznek Lakner László életmű-kiállítást Magyarországon, az előzőt 2004-ben láthattuk a Ludwig Múzeumban Metamorfózis címmel. Kétségtelen, a 20. század második fele, a 21. század eleje magyar (és nyugati) képzőművészetének meghatározó alkotóját kétszer is érdemes felfedezni. 

S nyilván érdemes volt ezt a mostani kiállítást Debrecenbe helyezni, ahol a kortárs képzőművészetet sújtó hazai percepciós gondok még hatványozottabban vannak jelen. Nagy kérdés, hogy Fehér Dávid elmélyült kurátori munkája, és a monumentális anyag méltó megjelenítése eljut-e szélesebb körökhöz? Mert ez egy jelentős kiállítás.

Huszonhat kölcsönadó működött közre a több mint száz tételből álló anyag összeállításában, köztük kilenc múzeum, két galéria és tizenöt magángyűjtő. (Kisebb szépséghiba, hogy egy hónappal a megnyitó után sincs még kész a tárlathoz kapcsolódó album, mint ahogy egy kisebb ajánló-orientáló brosúrát sem tudott még kinyomtatni a MODEM, egyelőre mindkettő ígéret csupán.)

Ha a 2004 óta eltelt időszakot nézzük, két jelentős változás mindenképpen történt. Kalandos úton megkerült a korai fő műnek tartott, és évtizedekig Olaszországban lappangó, eredetileg 1959–1960-ban diplomamunkának készülő festmény, a Varrólányok Hitler beszédét hallgatják (korábbi címváltozatai szerint Hitler beszél, illetve A jövő Ilse Kochjai Hitler beszédét hallgatják hangszórón), mely művet 2011. június 30. és 2012. január 15. között már önmagában is kiállították a Szépművészeti Múzeumban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.