Színház

„Ez kémia!”

A Díj

Kritika

Bevált szerzőn ne változtass, de legalábbis kérj tőle még egy darabot!

Ez lehetett a Rózsavölgyi Szalon egyik indoka, amikor Cyril Gély új darabját, A Díjat – még a párizsi ősbemutató előtt – elhozták Magyarországra. Előző színművét, a Diplomáciát 2018 óta játsszák, immár a 150. előadáshoz közeledve. A Diplomácia egy rendkívüli történelmi helyzetet feldolgozó vitadráma: 1944-ben az aláaknázott Párizs úgy menekült meg a pusztulástól, hogy egy Nordling nevű svéd diplomata meggyőzte a pusztító hadművelettel megbízott Von Choltitz tábornokot, hogy ne teljesítse a parancsot. A darab sikerében nyilván oroszlánrésze van a két színésznek, Alföldi Róbertnek és Sztarenki Pálnak (utóbbi rendezőként is jegyzi az előadást), de vonzó lehet a nézőknek a nézőpontja is, nevezetesen az, hogy a történelmet az emberi helyzetek és kapcsolódások szemszögéből világítja meg.

Nagyon hasonlót tesz A Díj is, bár itt egy tudományos felfedezés áll a középpontban, ám annak is komoly hatása volt a történelemre. A korszak is azonos, igaz, a darab idején már a háború után, 1946-ban járunk. Otto Hahn kémikus stockholmi szállodai szobájában a másnapi beszédét csiszolgatja, amelyet a Nobel-díj átvételekor szeretne elmondani. Itt látogatja meg kollégája, Lise Meitner fizikus, akivel harminc évig együtt dolgoztak, és közösen fedezték fel az atommaghasadást, az asszonynak azonban zsidó származása miatt el kellett menekülnie Németországból, Svédországban kötött ki. A díjat Otto Hahn egyedül kapta meg, sőt, publikációiban, beszédében meg sem említette Lise Meitnert. (Akit egyébként később több mint harmincszor terjesztettek fel Nobel-díjra, de sohasem kapta meg.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.