Színház

„Ez kémia!”

A Díj

Kritika

Bevált szerzőn ne változtass, de legalábbis kérj tőle még egy darabot!

Ez lehetett a Rózsavölgyi Szalon egyik indoka, amikor Cyril Gély új darabját, A Díjat – még a párizsi ősbemutató előtt – elhozták Magyarországra. Előző színművét, a Diplomáciát 2018 óta játsszák, immár a 150. előadáshoz közeledve. A Diplomácia egy rendkívüli történelmi helyzetet feldolgozó vitadráma: 1944-ben az aláaknázott Párizs úgy menekült meg a pusztulástól, hogy egy Nordling nevű svéd diplomata meggyőzte a pusztító hadművelettel megbízott Von Choltitz tábornokot, hogy ne teljesítse a parancsot. A darab sikerében nyilván oroszlánrésze van a két színésznek, Alföldi Róbertnek és Sztarenki Pálnak (utóbbi rendezőként is jegyzi az előadást), de vonzó lehet a nézőknek a nézőpontja is, nevezetesen az, hogy a történelmet az emberi helyzetek és kapcsolódások szemszögéből világítja meg.

Nagyon hasonlót tesz A Díj is, bár itt egy tudományos felfedezés áll a középpontban, ám annak is komoly hatása volt a történelemre. A korszak is azonos, igaz, a darab idején már a háború után, 1946-ban járunk. Otto Hahn kémikus stockholmi szállodai szobájában a másnapi beszédét csiszolgatja, amelyet a Nobel-díj átvételekor szeretne elmondani. Itt látogatja meg kollégája, Lise Meitner fizikus, akivel harminc évig együtt dolgoztak, és közösen fedezték fel az atommaghasadást, az asszonynak azonban zsidó származása miatt el kellett menekülnie Németországból, Svédországban kötött ki. A díjat Otto Hahn egyedül kapta meg, sőt, publikációiban, beszédében meg sem említette Lise Meitnert. (Akit egyébként később több mint harmincszor terjesztettek fel Nobel-díjra, de sohasem kapta meg.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.