Rádió

Small picture

Filmes podcast a Mandineren

Kritika

A mindenkori Oscar-díj-átadó gáláknál csak az Oscar-díj-átadó gálákról írt elemzések nyomasztóbbak.

És milyen sok van belőlük! Már az fárasztó, hogy minden évben át kell rágjuk magunkat legalább címsor szinten az újabb és újabb önismétlő fanyalgásokon és lelkesedéseken, hogy ki milyen ruhában vonult a vörös szőnyegen, a soros műsorvezető meddig ment el a polgárpukkasztásban, ki csalódott, kin nem volt smink, ki sírt örömében és ki bánatában. De ugyanígy dögunalom az is, ahogy a másik szólam is rendre felcsendül, miszerint az egészet el kéne törölni, mint burzsoá rongyrázást, narcisztikus nyugati tébolyt, hiszen háború van (valahol mindig), meg éhínség (szintén), meg amúgy is, mi a helyzet az indiánokkal? És amikor rátérnek a filmekre, akkor sem járunk sokkal jobban, kezdve a magyar komplexussal: az idén vagyunk vagy nem vagyunk jelölve, népességarányosan hol állunk, értenek vagy nem értenek minket.

Szóval felesleges szócséplésnek tűnik az egész. A Mandiner ellenben húzott egy érdekeset az idén – egy új podcast-sorozat nyitó epizódját épp az Oscar-gálának szentelte. Big Picture – mondja a cím, szellemesnek szánt kétértelműséggel, de amúgy elég egyértelműen. Mi mondjuk, azt sem tudtuk, hogy a Mandiner egyáltalán érdekelt a podcast-szcénában, eddig mintha nem is lett volna az, és a Big Picture sem villant egyelőre akkorát, hogy elhiggyük neki, mégis. Arról nem is beszélve – de erre már vesztegettünk elég sok szót –, hogy itt is kérdéses, podcast-e ez egyáltalán? Annak nevezik, de csak YouTube-on él (legalábbis a honlap nem ad hozzá más forrást), de oké, legyen, a podcast fiatalosabban cseng – arra meg nagy az igény kormányoldalon.

A fiatalosságból nyomban levesz jó pár réteget, hogy a képernyőn két középkorú, vasalt inges, szépen nyírt hajú, középosztálybeli arc jelenik meg – amolyan boomerfélék. Ez nem feltétlenül kritika, mi magunk is ehhez a réteghez tartozunk, igaz, az öltönyinget nem kedveljük nagyon, és nincs olyan fiatalosan trendi szemüvegünk sem, mint Kacsoh Dánielnek. Ha a YouTube-on nézzük, mindettől nehéz szabadulni, de ha csak hallgatjuk, akkor sem megy könnyen, annyira zakós-öltönyinges a hangzás.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”