Animációs film

Egy csomóan Párizs ellen

Csáki László: Kék Pelikan

  • - turcsányi -
  • 2024. március 26.

Kritika

– Sziasztok, magyarok! – mondta a Szabadság, mérsékelten kíváncsi pofával, rágózva. A magyarok nem válaszoltak, csak visszabámultak. Az egyik oldalba bökte a másikat: „Faszt akar ez?” A másik azt mondta, hogy „Honnan tudjam? De itt hiába arcoskodik, ilyeneket szoktam enni reggelire.” Ennyiben maradtak.

A Szabadság maradt még egy ideig, benézett ide-oda, néhol még a fiókokat is kihúzogatta, vigyorgott, de nem nagyon törte magát, hogy kedves legyen mindenkihez. A magyarok csak nézték, egyik-másik megpróbálta lehúzni valamivel, de úgy nagyon nem érdekelt senkit. Aztán fogta magát, és elhúzott. Állítólag néha még ma is kap olyan leveleket, hogy jöjjön vissza, de nem olyan sokat, hogy azért érdemes legyen mozdulni. Meg ő sem a régi már.

Csáki László rajzfilmje a rendszerváltás idején kezdődik, amikor már majdnem mindenki elhiszi, hogy még Németországot is újraegyesítik. Menten meg is születik a nagy gondolat, ideje NDK márkát vásárolni, mert egy az egyben fogják majd váltani „a németek” a nyugatnémet márkával, s az lesz ám a nagy kaszálás. A film szerencsére nem erről szól, hanem a következő tucatnyi évről, de tökéletes enumeráció; felsorakoznak teljes vértezetükben a hősök, s az is világossá lesz, hogy kábé mire számíthatunk tőlük. Csáki ugyanis egy következő „nagy” stikli, a nemzetközi vonatjegyek kisipari módszerekkel megejtett, közepesen termelékeny hamisításának történetét meséli el – hajszálpontosan megtalálva a tökéletes formát mondandójához.

Interjúnk Csáki László rendezővel itt olvasható: 

Ezt nem lehetne, de legalábbis nem lenne érdemes máshogyan megcsinálni, még akkor sem, ha annyi pénz lenne rá, mint amennyit a saját baromságainak szajkózására hajlamos osztogatni propagandistáinak a mai hatalom, s még akkor sem, ha egy szokvány beszélő fejes dokumentumfilm készülne korabeli híradókból vett vágóképekkel, s a kezüket tördelő, de azért magukra elég büszke eredeti gleingaunerekkel. Nem, ez így jó, ahogy van, animációs dokumentumfilmként, amely pedánsan követ ugyan bizonyos dokumentumfilmes normákat, megvannak a beszélő fejek és a híradóknál is beszédesebb illusztrációk, de a vallomásokat színészek hangján halljuk (eljátszva), s az illusztrációk önmagukban is kiadják a történetet, sokan akkor is vágnák, hogy mi folyik itt, ha levennék a hangot (filmnek nincs is ennél nagyobb erénye). A rajzok kifejező és hangulatfestő ereje pedig kiválóan alkalmazkodik a nézői fantázia és tapasztalat korlátlan, illetve nagyon is korlátos voltához.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.