Tévésorozat

Falafel kapható a túlvilágon

Mrs. Davis

Kritika

A mesterséges intelligencia (MI) térnyerésével, a ChatGPT és társainak elterjedésével úgy néz ki, nem tudjuk továbbkerülgetni a kérdést: hová lesz az emberiség, ha mindent és mindenkit a gépek irányítanak majd?

A közeledő robotapokalipszis képe nem a Terminátor halálosztójával jelent meg – még ha ilyen formán ivódott is be a popkultúra révén –, inkább egyidős a sci-fi műfajával, mint ahogy a világvége-várás is jelen van azóta, amióta világ a világ, ember az ember. A Mrs. Davis ebből a kollektív, mitologikus félelemből kreál egy őrült és abszurd kincskeresős kaland-drámát, amelyben Indiana Jones, a Coen testvérek, sőt a Bolondos dallamok hatása is felfedezhető. Olyan, mint egy apró képekből montázsolt hatalmas vászon, amelyhez minél közelebb megyünk, annál jobban elveszünk a részletekben, miközben a teljes egész egyre jobban elmosódik a szemünk előtt.

A sorozat világában az algoritmus ural mindent és mindenkit, megszabja, hogy mit nézzünk, hogyan éljünk, hová menjünk, és mit csináljunk, cserébe azonban megszüntette az éhínséget, a háborúkat és a nélkülözést is. Az emberek bluetooth-os fülhallgatókon keresztül folyamatos összeköttetésben állnak vele; a legtöbben Mrs. Davisnek nevezik, és zokszó nélkül teljesítik minden kérését, mert csak így érdemelhetik ki animált angyalszárnyaikat. A show jövőképe a Fekete tükörhöz hasonlóan attól hatásos, hogy épp csak egy hajszál választja el jelenünktől: legyen szó a Facebookról, a Twitterről vagy a Netflixről, már ma is különböző algoritmusok irányítják az életünket. Ahogy az online elismerésért folytatott teperés is ismerős: mindent megteszünk a lájkokért, szívecskékért, követőkért vagy épp a nevünk mellett virító kék pipáért.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.