Tévésorozat

Falafel kapható a túlvilágon

Mrs. Davis

Kritika

A mesterséges intelligencia (MI) térnyerésével, a ChatGPT és társainak elterjedésével úgy néz ki, nem tudjuk továbbkerülgetni a kérdést: hová lesz az emberiség, ha mindent és mindenkit a gépek irányítanak majd?

A közeledő robotapokalipszis képe nem a Terminátor halálosztójával jelent meg – még ha ilyen formán ivódott is be a popkultúra révén –, inkább egyidős a sci-fi műfajával, mint ahogy a világvége-várás is jelen van azóta, amióta világ a világ, ember az ember. A Mrs. Davis ebből a kollektív, mitologikus félelemből kreál egy őrült és abszurd kincskeresős kaland-drámát, amelyben Indiana Jones, a Coen testvérek, sőt a Bolondos dallamok hatása is felfedezhető. Olyan, mint egy apró képekből montázsolt hatalmas vászon, amelyhez minél közelebb megyünk, annál jobban elveszünk a részletekben, miközben a teljes egész egyre jobban elmosódik a szemünk előtt.

A sorozat világában az algoritmus ural mindent és mindenkit, megszabja, hogy mit nézzünk, hogyan éljünk, hová menjünk, és mit csináljunk, cserébe azonban megszüntette az éhínséget, a háborúkat és a nélkülözést is. Az emberek bluetooth-os fülhallgatókon keresztül folyamatos összeköttetésben állnak vele; a legtöbben Mrs. Davisnek nevezik, és zokszó nélkül teljesítik minden kérését, mert csak így érdemelhetik ki animált angyalszárnyaikat. A show jövőképe a Fekete tükörhöz hasonlóan attól hatásos, hogy épp csak egy hajszál választja el jelenünktől: legyen szó a Facebookról, a Twitterről vagy a Netflixről, már ma is különböző algoritmusok irányítják az életünket. Ahogy az online elismerésért folytatott teperés is ismerős: mindent megteszünk a lájkokért, szívecskékért, követőkért vagy épp a nevünk mellett virító kék pipáért.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.