Könyv

Mitől egészséges egy társadalom?

Bokor László: Társadalom, trauma és a szelf viszontagságai – a társadalom és a tömegfolyamatok pszichoanalitikus megközelítése

Kritika

Mitől lesz fontos egy könyv? Például attól, válaszolhatnánk, hogy a mindennapjainkat meghatározó kérdésekkel foglalkozik. De ez nem teljesen igaz, ettől csak aktuális lenne. Fontossá az teheti, ha ezekhez a kérdésekhez a szokásostól eltérő szemszögből közelítve, az elvárttól eltérő válaszokat, illetve a lehetséges válaszok más rétegeinek megértését kínálja. Ez a könyv aktuális és fontos.

A szokatlan nézőpont itt a pszichoanalízisé, ami jelen esetben több elméleti keretnél: a gondolkodás szabadságának, vagyis a kétkedés és a nemtudás érvényességének hordozója. Bár pszichológiai szempontból beszél a mindennapi élet aktualitásairól, nem illeszkedik az elmúlt évtizedek self-help trendjébe. Nem nyújt „hogyan oldjuk meg az életünket 10 pontban, mi a megoldás az emberiség összes létező kérdésére, vagy hogyan ismerjük fel a…” jellegű életigazságokat, és azt sem állíthatjuk, hogy nagyon könnyen befogadható lenne. Ellenben gondolatokat ébreszt.

A kötet a jelenről, a társas és társadalmi valóságunkról szóló pszichoanalitikus tanulmányok gyűjteménye. Elsősorban szakembereknek íródott publikációkról van szó, amelyek azonban nem csupán a szakmabeliek számára nyújthatnak fontos felismeréseket, vagy egyenesen fordulópontot is a gondolkodásban. A laikus olvasótól azért olykor komoly erőfeszítést követel, hogy követhesse a szerző gondolatainak pszichoanalitikus fogalmakkal kikövezett útját. Saját önmeghatározása szerint Bokor László elsősorban pszichoterapeuta, aki a hivatását a pszicho- és csoportanalízisen keresztül gyakorolja, tehát az egyének és csoportok működésének tudattalan mozgatórugóit elsősorban a gyógyítás céljából kutató szakember. A kötetet is ez a szemlélet hatja át, a gyakorló pszichoterapeuta a saját szemszögéből, saját – speciális – ismereteinek és tapasztalatainak felhasználásával igyekszik megérteni az őt körülvevő világot. A gondolkodó, kíváncsi ember attitűdjével, hol a pszichoterápiás gyakorlaton, hol a Covid-járvány társas és társadalmi viszonyokra gyakorolt hatásain, hol az emberi civilizáció személyes kapcsolatokra való hatásain, vagy éppen a transzgenerációs traumaátadás folyamatán tűnődik.

Ha az elmúlt évtizedekben esetleg abban az illúzióban ringattuk volna magunkat, hogy egy többé-kevésbé biztonságos világ nagyjából rendezetten működő társadalmi folyamataira reflektált válaszokat adó polgárai vagyunk, az elmúlt néhány év elég drasztikusan szembesített tévedéseinkkel. Ismét szembesülnünk kellett azzal, hogy a világ nem feltétlenül biztonságos, és az ilyen méretű krízisek esetén a társadalom, sőt gyakran az adott probléma szakértői sem működnek igazán reflektáltan. A csoport hatása és az egyéni szorongások bizony gyakran felülírják a rációt.

A szövegek a mi egyéni és társadalmi éle­tünkkel foglalkoznak, olyan szempontokat kiemelve, amelyekkel máshol aligha találkoznánk. Hol lelhetjük fel a társadalom helyét az egyénben, vagyis mennyire tekinthetünk magunkra a bennünket körülvevő csoportoktól független egyénként? (Spoiler: sokkal kevésbé, mint azt gondolni szeretnénk.) Van-e arra lehetőségünk, hogy megőrizzük a társadalmi aktivitásunkat anélkül, hogy bármilyen irányban függővé válnánk a bennünket körülvevő hatalomtól? Létezik-e igazi társadalmi autonómia? Egyszerűbben fogalmazva: hogyan legyünk szabad, önálló és független polgárok?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.