A szokatlan nézőpont itt a pszichoanalízisé, ami jelen esetben több elméleti keretnél: a gondolkodás szabadságának, vagyis a kétkedés és a nemtudás érvényességének hordozója. Bár pszichológiai szempontból beszél a mindennapi élet aktualitásairól, nem illeszkedik az elmúlt évtizedek self-help trendjébe. Nem nyújt „hogyan oldjuk meg az életünket 10 pontban, mi a megoldás az emberiség összes létező kérdésére, vagy hogyan ismerjük fel a…” jellegű életigazságokat, és azt sem állíthatjuk, hogy nagyon könnyen befogadható lenne. Ellenben gondolatokat ébreszt.
A kötet a jelenről, a társas és társadalmi valóságunkról szóló pszichoanalitikus tanulmányok gyűjteménye. Elsősorban szakembereknek íródott publikációkról van szó, amelyek azonban nem csupán a szakmabeliek számára nyújthatnak fontos felismeréseket, vagy egyenesen fordulópontot is a gondolkodásban. A laikus olvasótól azért olykor komoly erőfeszítést követel, hogy követhesse a szerző gondolatainak pszichoanalitikus fogalmakkal kikövezett útját. Saját önmeghatározása szerint Bokor László elsősorban pszichoterapeuta, aki a hivatását a pszicho- és csoportanalízisen keresztül gyakorolja, tehát az egyének és csoportok működésének tudattalan mozgatórugóit elsősorban a gyógyítás céljából kutató szakember. A kötetet is ez a szemlélet hatja át, a gyakorló pszichoterapeuta a saját szemszögéből, saját – speciális – ismereteinek és tapasztalatainak felhasználásával igyekszik megérteni az őt körülvevő világot. A gondolkodó, kíváncsi ember attitűdjével, hol a pszichoterápiás gyakorlaton, hol a Covid-járvány társas és társadalmi viszonyokra gyakorolt hatásain, hol az emberi civilizáció személyes kapcsolatokra való hatásain, vagy éppen a transzgenerációs traumaátadás folyamatán tűnődik.
Ha az elmúlt évtizedekben esetleg abban az illúzióban ringattuk volna magunkat, hogy egy többé-kevésbé biztonságos világ nagyjából rendezetten működő társadalmi folyamataira reflektált válaszokat adó polgárai vagyunk, az elmúlt néhány év elég drasztikusan szembesített tévedéseinkkel. Ismét szembesülnünk kellett azzal, hogy a világ nem feltétlenül biztonságos, és az ilyen méretű krízisek esetén a társadalom, sőt gyakran az adott probléma szakértői sem működnek igazán reflektáltan. A csoport hatása és az egyéni szorongások bizony gyakran felülírják a rációt.
A szövegek a mi egyéni és társadalmi életünkkel foglalkoznak, olyan szempontokat kiemelve, amelyekkel máshol aligha találkoznánk. Hol lelhetjük fel a társadalom helyét az egyénben, vagyis mennyire tekinthetünk magunkra a bennünket körülvevő csoportoktól független egyénként? (Spoiler: sokkal kevésbé, mint azt gondolni szeretnénk.) Van-e arra lehetőségünk, hogy megőrizzük a társadalmi aktivitásunkat anélkül, hogy bármilyen irányban függővé válnánk a bennünket körülvevő hatalomtól? Létezik-e igazi társadalmi autonómia? Egyszerűbben fogalmazva: hogyan legyünk szabad, önálló és független polgárok?
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
