Színház

Fantomszerelem

Dichterliebe

Kritika

Ne higgyük, hogy az 1840-es keletkezését követő két évtizedben akár egyszer is előadták a maga egészében Schumann félórás dalciklusát. Már a megnevezés is megtévesztő.

Nem ciklusról van szó, hanem gyűjteményről, amelynek dalai felcserélhetők, de akár el is hagyhatók, miként azt a korabeli előadók tették. A Dichterliebe először 1861-ben csendült fel elejétől végéig egy bizonyos Julius Stockhausen baritonján, amikor a Lied műfaja kiszabadult a polgári szalonok világából, és betört a koncertterembe, ahol mindmáig ott is maradt. Ezek a dalok is általában ott szólalnak meg úgy, ahogy Schumann idejében sohasem: az első hangtól az utolsóig mind a tizenhat.

Okos zenész kezd valamit a dalrepertoár faramuci helyzetével. Már a 2015-ben bemutatott Winterreise is úttörő vállalás volt Hámori Máté együttesétől. Az a menekültkérdést bevonva értelmezte újra Schubert dalait, a Dichterliebe pedig a költő szerelmi vágyának teremt modernebb, a néző számára ismerősebb keretet. Horvát Lili filmrendező egyszerű és megkapó történetet írt a dalok köré: Koroknai Tamás (Szemenyei János) egy balettiskola semmirekellő portása, igazi anyuci pici fia. Egy előadás utáni bulin megismerkedik az iskola új, fiatal és őzikeszelíd tanárával, Hirsch Magdával (Wrochna Fanni). Másnap a lány lakásában, a kanapén ébred, de a lány eltűnt, napokig nem érkezik róla hír. Tamás, aki egyébként csellista, megszállottan nyomoz utána, még a nővérét is megkeresi, mely találkozás a lány rendezetlen családi hátterére és fizetetlen számláira is rányitja a szemét. Annyi a bizonytalan tényező, hogy néha eszünkbe jut, Magda talán nem is létezik; az bizonyos, hogy nem teljesen olyan, mint amilyennek Tamás elképzeli. De hát, miként egy mellékszereplő (Nagy Zsolt) fogalmaz, a szerelemhez elég egy ember is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.