Kiállítás

Faunok a méhesben

Horváth Gideon és Andrej Dubravsky: Pollinating Agents

Kritika

Harci kakasok, üzekedő katicák, tekergőző hernyók, túlérett gyümölcsök, kergetődző és táncoló faunok.

Isteni lényekről leváló szárnytollak, méhrajzás és csonkolt kecskeláb – közel harminc művet, festményeket és szobrokat láthatunk a művészeti galériának is otthont adó régi villa első emeletén. A közel egykorú két művész munkái más környezetből származnak és más-más művészi indíttatásból születtek, más művészi nyelvet beszélnek, mégis szépen reflektálnak egymásra – ez még akkor is így van, ha a szlovák alkotó érzékelhetően némileg „alámegy” Horváth Gideonnak.

A korábban természettudósnak készülő Andrej Dubravsky (Nové Zámky/Érsekújvár, 1987) a szlovákiai Rastislavicében és New Yorkban él és dolgozik (itt is, ott is fél évet).

A délnyugat-szlovákiai vidéken vásárolt házat, ott van a műterme és a biokertje állatokkal és növényekkel. Elsősorban festőművész, de készített már filmeket, fanzinokat, és 2020-ban minden hónapban létrehozott (megjelentetett) egy afféle rajzos naplót, vagyis szövegekkel megspékelt vázlatfüzetet. (A két kis hétpettyes, közösülő állatka például a 2020 novemberében kiadott példány előlapján is látható). Témái közt éppúgy felbukkannak tájképek, gyársziluettek, önarcképek és férfialakokról készített csoportképek, itt ezek közül csupán egy, futókról készült akrilfestménye látható.

A művész első pillantásra mintha önnön mikrokörnyezetéből válogatna, de ez nem teljesen igaz. A nagyvonalú gesztusokkal felvitt, egyébként lehengerlő tudással elkészített „kakasképek” origója például nem egy saját haszonállata, hanem egy emlék (kakasviadal) átirata; a harcias, hangsúlyozottan begörbült karmú – s amúgy nagyon sokféle értelmezést hordozó, mondhatni ikonográfiai szempontból terhelt – állat „portréi” valóban egyediek, de nem álla­tokról, hanem a művész közeli (ember) ismerőseiről készült kvázi arcképek.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Miénk itt a vér

  • - turcsányi -

A papa mozija ez. Nem pont a formula hagyományos értelmében, sokkal inkább szó szerint. A hatvanas évek közepén az olasz anyakönyvi hivatal kigyűjtötte a Sergio keresztnevű polgárokat, s mindegyiket hatóságilag kötelezték arra, hogy spagettiwesterneket készítsenek.

Megszemélyesített dokumentumok  

„Boldog magyar jövőt!” – olvassuk a feliratot Chilf Mária kollázsán, ahol egy felvonuláson Lenin, Rákosi és Sztálin fényképét viszik a munkások és az úttörők, nyomukban a ledöntött Sztálin-szobor feje gurul egy tankkal a háttérben.

Építő játék

  • Kiss Annamária

Horváth Csaba rendező-koreográfusnak, a Forte Társulat művészeti vezetőjének színházában legalább annyira fontos a mozgás, mint a szöveg, nem csoda, hogy ezen az estén, a mozgásszínházas tempóhoz kevéssé szokott kőszínházas társulati tagoknak melegük van.

„Megeszi a kígyót”

Alighanem a magyar kultúrára korábban is jellemző, az utóbbi időben pedig mintha még erőteljesebben megjelenő befelé fordulás miatt lehet, hogy egy olyan jelentős életmű, amilyen Ladik Kataliné, egyszerűen nem találja meg benne a helyét – holott minden adott lenne hozzá.

Halk, mély morgás

Szentesen két bulltípusú kutya kijutott az utcára, halálra mart egy férfit és örök életére megnyomorított egy nőt. Az ügyészség letöltendő börtönbüntetést kért a gazdára, akinek fogalma sem volt arról, mire képesek a házőrzői, és milyen nevelésre lett volna szükségük.

 

Hídpénz

„Az önkormányzat egy olyan fejlesztést kíván megvalósítani, hogy a Szárhegyet és a Vár­hegyet összekötnénk egy függőhíddal."

Az arany csillogása

Emlékszik még bárki is arra, hogy mikor volt az a „vizes” világbajnokság Budapesten, amikor a toronyugráshoz a Dunába húztak fel egy ménkű nagy tornyot, hogy az majd milyen jól fog mutatni a világmindenség összes televíziós készülékén?

Csak a szégyen

Egy héttel ezelőtt az ENSZ Közgyűlése elfogadta azt a határozatot, amely július 11-ét a srebrenicai népirtás emléknapjává nyilvánítja.

Feltétlenül, de nem mindenképpen

A németek sohasem fogják megbocsátani a zsidóknak Auschwitzot – hangzik egy ismert, vitatott eredetű bon mot. Mint sok más általánosításban, ebben is lehetett igazság, amíg maguk a tettesek és a nácikkal együttműködők értelmezték úgy bűneiket, hogy a végén valahogy mégis a zsidók legyenek a hibásak. Gyermekeik és unokáik azonban már elfojtás vagy kivetítés nélkül tekinthettek a népirtásra, és vonhatták kérdőre felmenőiket.

Szerelem és politika

„Ötvenegy éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt Tánczos Gábor, az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa, a Győrffy kollégium volt tagja, ismert publicista. A pedagógián kívül behatóan foglalkozott a NÉKOSZ történetével és a romániai magyar kultúrával.”

 

Előrehozott 2026

Olyan intenzitással történnek az események a magyar belpolitikában az utóbbi hónapokban, hogy immár komolyan felvethető: Orbán rendszerét akár a 2026-os általános választások előtt is le lehet váltani. Ideje hát gondolkodni ilyen forgatókönyveken is.