KISJÁTSZÓTÉR gyerek + könyv

„Személyes kataklizma szükséges”

Miklya Luzsányi Mónika író

Könyv

Korábban tanított, számos tankönyvet írt, saját módszert dolgozott ki az irodalomtanításhoz. Pedagógiáról, a magyar közoktatás helyzetéről, a tanárok tiltakozásáról beszélgettünk. De szó esett természetesen szépirodalmi pályájának alakulásáról, s új könyvéről, a Vérvonalról is.

Magyar Narancs: Teológusként és pedagógusként korábban tankönyveket írtál. Mi vitt erre?

Miklya Luzsányi Mónika: Többnyire a férjemmel, Miklya Zsolttal együtt készítettük ezeket. Még a rendszerváltás előtt kezdtünk el tanítani, és a 80-as években nem gondoltuk, hogy vissza fogjuk sírni azokat az időket, mert akkor még teljes módszertani szabadság volt. A főiskolán, meg utána önképzés keretében sokféle alternatív pedagógiai módszerrel ismerkedtünk meg. Az évtizedek alatt kialakult a saját módszerünk, akkreditáltattuk is a képzést, ami egy összművészeti, élmény- és tevékenységorientált irodalomtanítás, ahol a művészeti elemek nem célként, hanem eszközként funkcionálnak. E komplex módszerrel a gyerekek élményszerűen kapcsolódhatnak az irodalmi szöveghez. A gyerekek alapvető létformája a játék, leginkább játszani szeretnek. Ezért mi csak „játszunk” velük. A módszerünk nem tan­órákból, hanem komplex tananyagegységekből áll, globálisan fogja fel a világot, holisztikusan szemléli a gyerekek személyiségét. A digitális kultúraváltás megváltoztatta a gyerekek gondolkodását. Ahogyan Howard Gardner állítja sokrétű intelligenciaelméletében: nem csak a nyelvi, kommunikációs és a matematikai, logikai intelligencia meghatározó az információszerzésben. A mi tanegységeinkben lehetőleg mindegyik vagy minél többféle intelligenciatípus megtalálható. Mindezt a Református Tananyagfejlesztő Csoport támogatásával tudtuk kidolgozni, de ez semmiképpen nem csupán egyházi tansegédlet, minden alkotó pedagógus tudja alkalmazni.

MN: Mikor működik jól a pedagógia?

MLM: Ma a pedagógusok státusa rendkívül lefokozott, és itt nem csak a bérezésről van szó. Mentális és önértékelési szempontokról is beszélek. Pedagógiai alapvetés, hogy akkor működik jól az oktatás és a nevelés, amikor a tanár teljes személyiségével tud hatni a gyerek teljes személyiségére. Ha merünk alkotó pedagógiát létrehozni.

MN: Ma nincs lehetőség erre?

MLM: Ezt a fajta módszertani szabadságot totálisan megvonták. Ettől függetlenül rengeteg pedagógus csinálja, vagy ami iszonyú, hogy sokan csinálnák, csak nincs már idejük, energiájuk rá, mert felesleges adminisztráció­val gyötrik őket. Azért is szerkesztettünk szöveggyűjteményeket, módszertani segédanyagokat, hogy a pedagógusnak tényleg mindent a kezébe adjunk. A pedagógia nem szakma, hivatásnak szokták nevezni, de én inkább a művészet kategóriájába sorolom. Minden óra egy performance, egy műalkotás, amelyet a gyerekekkel együtt hozunk létre. És erre minden közepesnél jobb képességű pedagógus képes, aki rá tud hangolódni a gyerekekre.

MN: Hogy érint téged a sztrájk, a polgári engedetlenség?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.