Magyar Narancs: Teológusként és pedagógusként korábban tankönyveket írtál. Mi vitt erre?
Miklya Luzsányi Mónika: Többnyire a férjemmel, Miklya Zsolttal együtt készítettük ezeket. Még a rendszerváltás előtt kezdtünk el tanítani, és a 80-as években nem gondoltuk, hogy vissza fogjuk sírni azokat az időket, mert akkor még teljes módszertani szabadság volt. A főiskolán, meg utána önképzés keretében sokféle alternatív pedagógiai módszerrel ismerkedtünk meg. Az évtizedek alatt kialakult a saját módszerünk, akkreditáltattuk is a képzést, ami egy összművészeti, élmény- és tevékenységorientált irodalomtanítás, ahol a művészeti elemek nem célként, hanem eszközként funkcionálnak. E komplex módszerrel a gyerekek élményszerűen kapcsolódhatnak az irodalmi szöveghez. A gyerekek alapvető létformája a játék, leginkább játszani szeretnek. Ezért mi csak „játszunk” velük. A módszerünk nem tanórákból, hanem komplex tananyagegységekből áll, globálisan fogja fel a világot, holisztikusan szemléli a gyerekek személyiségét. A digitális kultúraváltás megváltoztatta a gyerekek gondolkodását. Ahogyan Howard Gardner állítja sokrétű intelligenciaelméletében: nem csak a nyelvi, kommunikációs és a matematikai, logikai intelligencia meghatározó az információszerzésben. A mi tanegységeinkben lehetőleg mindegyik vagy minél többféle intelligenciatípus megtalálható. Mindezt a Református Tananyagfejlesztő Csoport támogatásával tudtuk kidolgozni, de ez semmiképpen nem csupán egyházi tansegédlet, minden alkotó pedagógus tudja alkalmazni.
MN: Mikor működik jól a pedagógia?
MLM: Ma a pedagógusok státusa rendkívül lefokozott, és itt nem csak a bérezésről van szó. Mentális és önértékelési szempontokról is beszélek. Pedagógiai alapvetés, hogy akkor működik jól az oktatás és a nevelés, amikor a tanár teljes személyiségével tud hatni a gyerek teljes személyiségére. Ha merünk alkotó pedagógiát létrehozni.
MN: Ma nincs lehetőség erre?
MLM: Ezt a fajta módszertani szabadságot totálisan megvonták. Ettől függetlenül rengeteg pedagógus csinálja, vagy ami iszonyú, hogy sokan csinálnák, csak nincs már idejük, energiájuk rá, mert felesleges adminisztrációval gyötrik őket. Azért is szerkesztettünk szöveggyűjteményeket, módszertani segédanyagokat, hogy a pedagógusnak tényleg mindent a kezébe adjunk. A pedagógia nem szakma, hivatásnak szokták nevezni, de én inkább a művészet kategóriájába sorolom. Minden óra egy performance, egy műalkotás, amelyet a gyerekekkel együtt hozunk létre. És erre minden közepesnél jobb képességű pedagógus képes, aki rá tud hangolódni a gyerekekre.
MN: Hogy érint téged a sztrájk, a polgári engedetlenség?
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
