KISJÁTSZÓTÉR gyerek + könyv

„Személyes kataklizma szükséges”

Miklya Luzsányi Mónika író

Könyv

Korábban tanított, számos tankönyvet írt, saját módszert dolgozott ki az irodalomtanításhoz. Pedagógiáról, a magyar közoktatás helyzetéről, a tanárok tiltakozásáról beszélgettünk. De szó esett természetesen szépirodalmi pályájának alakulásáról, s új könyvéről, a Vérvonalról is.

Magyar Narancs: Teológusként és pedagógusként korábban tankönyveket írtál. Mi vitt erre?

Miklya Luzsányi Mónika: Többnyire a férjemmel, Miklya Zsolttal együtt készítettük ezeket. Még a rendszerváltás előtt kezdtünk el tanítani, és a 80-as években nem gondoltuk, hogy vissza fogjuk sírni azokat az időket, mert akkor még teljes módszertani szabadság volt. A főiskolán, meg utána önképzés keretében sokféle alternatív pedagógiai módszerrel ismerkedtünk meg. Az évtizedek alatt kialakult a saját módszerünk, akkreditáltattuk is a képzést, ami egy összművészeti, élmény- és tevékenységorientált irodalomtanítás, ahol a művészeti elemek nem célként, hanem eszközként funkcionálnak. E komplex módszerrel a gyerekek élményszerűen kapcsolódhatnak az irodalmi szöveghez. A gyerekek alapvető létformája a játék, leginkább játszani szeretnek. Ezért mi csak „játszunk” velük. A módszerünk nem tan­órákból, hanem komplex tananyagegységekből áll, globálisan fogja fel a világot, holisztikusan szemléli a gyerekek személyiségét. A digitális kultúraváltás megváltoztatta a gyerekek gondolkodását. Ahogyan Howard Gardner állítja sokrétű intelligenciaelméletében: nem csak a nyelvi, kommunikációs és a matematikai, logikai intelligencia meghatározó az információszerzésben. A mi tanegységeinkben lehetőleg mindegyik vagy minél többféle intelligenciatípus megtalálható. Mindezt a Református Tananyagfejlesztő Csoport támogatásával tudtuk kidolgozni, de ez semmiképpen nem csupán egyházi tansegédlet, minden alkotó pedagógus tudja alkalmazni.

MN: Mikor működik jól a pedagógia?

MLM: Ma a pedagógusok státusa rendkívül lefokozott, és itt nem csak a bérezésről van szó. Mentális és önértékelési szempontokról is beszélek. Pedagógiai alapvetés, hogy akkor működik jól az oktatás és a nevelés, amikor a tanár teljes személyiségével tud hatni a gyerek teljes személyiségére. Ha merünk alkotó pedagógiát létrehozni.

MN: Ma nincs lehetőség erre?

MLM: Ezt a fajta módszertani szabadságot totálisan megvonták. Ettől függetlenül rengeteg pedagógus csinálja, vagy ami iszonyú, hogy sokan csinálnák, csak nincs már idejük, energiájuk rá, mert felesleges adminisztráció­val gyötrik őket. Azért is szerkesztettünk szöveggyűjteményeket, módszertani segédanyagokat, hogy a pedagógusnak tényleg mindent a kezébe adjunk. A pedagógia nem szakma, hivatásnak szokták nevezni, de én inkább a művészet kategóriájába sorolom. Minden óra egy performance, egy műalkotás, amelyet a gyerekekkel együtt hozunk létre. És erre minden közepesnél jobb képességű pedagógus képes, aki rá tud hangolódni a gyerekekre.

MN: Hogy érint téged a sztrájk, a polgári engedetlenség?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.