Film

Forog a sírjában

Rupert Sanders: A holló

Kritika

A hollót nem hagyják békében nyugodni, pedig ráférne.

A James O’Barr képregénysorozatának nekiveselkedő alkotók már igazán észrevehetnék a szinte sorsszerű jeleket. Hisz’ maga az eredeti mű is traumából fogant: O’Barr egy ittas sofőr okozta balesetben fiatalon elveszítette barátnőjét, amiből egy sötét, keserű bosszúfantázia született képregény formájában. Néhány év múlva Alex Proyas készített filmet belőle, amely talán észrevétlenül eltűnt volna a süllyesztőben, ha a főszereplő Brandon Lee halála nem vet árnyékot a produkcióra: egy rosszul megtöltött kellékfegyver ölte meg, és a baleset szinte átokként forrt össze a filmmel. O’Barr munkájának „újragondolása”, ami – szögezzük le gyorsan – teljesen felesleges, szintén nem indult könnyen. Az előkészületek 2008 óta tartottak, több rendező, író és színész jött és ment, mire a végtermék megszületett, s lett teljes kudarc.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.