Tévésorozat

Gomba a világ végén

The Last of Us

Kritika

Ez a széria sem formabontó alaphelyzettel fogja belopni magát a szívünkbe. Egy újabb apokalipszis tizedeli meg az emberiséget, és csinál szörnyeteget a maradék túlélőből. Ezúttal azonban nem egy vírus vagy egy vegyi támadás a felelős, hanem egy Cordyceps nevű parazita gomba, amely kihasználva az emelkedő átlaghőmérsékletet, gazdatestet vált: hangyák helyett embereket fertőz meg.

A spórák stílszerűen dühöngő, erőszakos őrülteket csinálnak a jámbor állampolgárokból; a krízisgócok értelemszerűen a melegebb égövben virágoznak ki először, majd elkezdenek felfelé kúszni. A 2013-as videójáték legalább akkora hangsúlyt fektetett a szereplők között kibontakozó kapcsolatokra és a letarolt, gombákkal és zölddel beszőtt világ felfedezésére, mint a valóban borzongató horrorra. S ahogy az illik, a horrorhoz nemcsak a változatos konstellációkban hús-gomba hibridekké torzult fertőzöttek, hanem a lelkileg elkorcsosult túlélők is hozzájárulnak.

Ezeken a csapdákon kell átküzdenie magát a kényszerűségből egymásra utalt Joelnek (Pedro Pascal) és Ellie-nek (Bella Ramsey). A tömeges fertőzés előtt az építőmunkás Joel Texasban élt saját lányával, akit elveszít a kezdeti káoszban. Ellie ezzel szemben egy makacs, tüskés árva, aki immunitásának hála talán magában hordozza a világot megmentő vakcina lehetőségét. Feltéve, ha a férfi egészben át tudja juttatni őt a keletiről a nyugati partra. A keleti parton megmaradt társadalmat egy FEDRA nevű, szövetségi katasztrófavédelmi szervezetből katonai diktatúrává alakult entitás uralja. Virágzik a feketepiac, miközben a társadalom legalján lévők az üszkös, penészes város karbantartását végzik élelmiszerjegyekért. A mocsok és kétségbeesés rétegei alatt azonban egy forradalmi szervezet is ügyködik, amely visszaállítaná a demokráciát, talán épp Ellie immunitásának segítségével.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.