Tévésorozat

Gomba a világ végén

The Last of Us

Kritika

Ez a széria sem formabontó alaphelyzettel fogja belopni magát a szívünkbe. Egy újabb apokalipszis tizedeli meg az emberiséget, és csinál szörnyeteget a maradék túlélőből. Ezúttal azonban nem egy vírus vagy egy vegyi támadás a felelős, hanem egy Cordyceps nevű parazita gomba, amely kihasználva az emelkedő átlaghőmérsékletet, gazdatestet vált: hangyák helyett embereket fertőz meg.

A spórák stílszerűen dühöngő, erőszakos őrülteket csinálnak a jámbor állampolgárokból; a krízisgócok értelemszerűen a melegebb égövben virágoznak ki először, majd elkezdenek felfelé kúszni. A 2013-as videójáték legalább akkora hangsúlyt fektetett a szereplők között kibontakozó kapcsolatokra és a letarolt, gombákkal és zölddel beszőtt világ felfedezésére, mint a valóban borzongató horrorra. S ahogy az illik, a horrorhoz nemcsak a változatos konstellációkban hús-gomba hibridekké torzult fertőzöttek, hanem a lelkileg elkorcsosult túlélők is hozzájárulnak.

Ezeken a csapdákon kell átküzdenie magát a kényszerűségből egymásra utalt Joelnek (Pedro Pascal) és Ellie-nek (Bella Ramsey). A tömeges fertőzés előtt az építőmunkás Joel Texasban élt saját lányával, akit elveszít a kezdeti káoszban. Ellie ezzel szemben egy makacs, tüskés árva, aki immunitásának hála talán magában hordozza a világot megmentő vakcina lehetőségét. Feltéve, ha a férfi egészben át tudja juttatni őt a keletiről a nyugati partra. A keleti parton megmaradt társadalmat egy FEDRA nevű, szövetségi katasztrófavédelmi szervezetből katonai diktatúrává alakult entitás uralja. Virágzik a feketepiac, miközben a társadalom legalján lévők az üszkös, penészes város karbantartását végzik élelmiszerjegyekért. A mocsok és kétségbeesés rétegei alatt azonban egy forradalmi szervezet is ügyködik, amely visszaállítaná a demokráciát, talán épp Ellie immunitásának segítségével.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia: az ország, amely saját magával vív harcot

  • Végel László
Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő. A Vučić-rezsim azonban nem hátrál.