Ennek a hullámnak itthon talán az egyik legmeghatározóbb darabja a tavalyi Külön falka, amely amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen vált mértékegységévé az apa-gyerek filmek minőségének. Így most nem telhet el úgy film, hogy ne hasonlítanánk azt autenticitás, felelősségvállalás és színészi játék tekintetében Kis Hajni remekléséhez. A Szia, Életem! ezen az Apafejtől a Külön falkáig tartó skála közepe táján egy stabil, funkcióját teljesítő darab lett, bár az esetleges csalódás elkerülése érdekében érdemes ezt a funkciót még a megtekintés előtt tisztáznunk magunkban.
Barna sikeres, sármos, középkorú művész – volt. Most egy idősödő, kiégett megélhetési szerző, aki a régről rajta ragadt címkékkel pofátlanul visszaélve igyekszik nőt és pénzt szerezni, amíg új regénye kiadására vár, utóbbi azonban jócskán elhúzódik, a könyv ugyanis csapnivaló. Ekkor érkezik Samu, Barna eddig sosem látott gyereke, akiben az apa még úgy is csak a gondot és terhet látja, hogy a kisfiú gyakorlatilag a legnagyobb rajongója. Samu természetesen jó gyerekhez méltóan fenekestül felforgatja a férfi életét, aki viszont apránként felfedezi benne az életet adó ihletet.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
