Bolaño számára a művészet és az esztétikum legalább olyan könnyen állítható a gonosz, mint a jó szolgálatába: az Éjszaka Chilében egyik jelenetében az értelmiségi elit versekről és színházról beszélget, míg a pincében embereket kínoznak. A Távoli csillag rémalakja pedig avantgárd költő és sorozatgyilkos egyszerre.
Az irodalom rettenetes amoralitása Bolaño magyarul meg nem jelent La literatura nazi en América című kötetében jelenik meg legerőteljesebben, mely mű a dél-amerikai náci írók és költők bestiáriuma. Noha az alakok fiktív személyek, a leírt történések egy része valós: a Pinochet-féle fasiszta puccs után Chile brutális és véres hely volt 1973-ban. A könyv utolsó fejezetében a hírhedt Ramirez Hoffmanról olvasunk – az ő történetét később a Távoli csillagban bővítette kisregénnyé az író.
Felolvasószínházában a kétszeres Oscar-díjas színész a magnetikus karakterét teljességgel Bolaño szolgálatába állította. Anastasya Terenkova zongorán, Andrej Bielow hegedűn, Fabrizio Colombo pedig bandoneónon játszott kíséretet egészen változatos repertoárból: Vivaldi, Mozart, Astor Piazzolla, Alfred Schnittke, Max Richter, Erik Satie, Giovanni Sollima vagy éppen a Doors műveit heves, olykor szándékosan rontott formában, erőteljes gesztusokkal és vad csapásokkal. Szüntelenül vibráló jelenlétük nélkül nem lett volna ilyen megrázó Malkovich hangja sem.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
