Lemez

Aki úton van

Holi: Levegő

Kritika

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A Sírok és nevetek dalain keresztül megismert, reménytelenül romantikus, sokat szorongó, a művészet által mégis felszabadulni képes figurában volt valami az éppen akkoriban csúcsra érő Krúbi éles társadalomkritikájából, a szintén akkortájt induló Beton.Hofi humorából, emellett kellően meglepő és egyedi hangzást hozott ahhoz, hogy az attitűdbeli hasonlóságok ellenére se lehessen epigonsággal vádolni. Az említett pályatársakkal ellentétben azonban Holi nem lett a fesztiválok kihagyhatatlan nagyszínpados produkciója, és arénákat sem tölt meg. Helyette befejezte a rapzenei debütálása előtt elkezdett animációs rövidfilmjét, a 2022-ben bemutatott A szív kertjét amelynek nem csak rendezője és forgatókönyvírója, de zeneszerzője is volt –, illetve az ugyanebben az évben megjelent Félig szabad című lemez elkészítésével újraélesztette István Gergellyel közös rockzenekarát, a Hiúzt – amelyben egyszerre dobol és énekel –, különben pedig hosszú kerékpártúrákat tett.

Hegyi Olivér művészeti ágakon és műfajokon átívelő karrierjének következő állomása volt a szeptember végén publikált Levegő című második Holi-lemez. Bár az új album a némileg bejáratott, underground körökben az átütő siker elmaradása ellenére – vagy talán éppen ennek köszönhetően – máig jól csengő előadói név alatt látott napvilágot, első hallgatásra sok tekintetben egy teljesen új projekt kezdetének tűnik. Elsősorban azért, mert a Levegő nem raplemez. Zeneileg sokkal közelebb áll a Hiúz koszos, gyakran pontatlan és hamis, mégis nagyon szerethető lo-fi világához, mint a Sírok és nevetek ugyancsak egyszerű és hallhatóan házi készítésű, ám jóval kidolgozottabb és letisztultabb hiphop alapjaihoz. Több az élő hangszer, az egy-két monoton szövegmondásra épülő szakaszt leszámítva pedig a dalok nagy részében az ének dominál.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.