Lemez

Aki úton van

Holi: Levegő

Kritika

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A Sírok és nevetek dalain keresztül megismert, reménytelenül romantikus, sokat szorongó, a művészet által mégis felszabadulni képes figurában volt valami az éppen akkoriban csúcsra érő Krúbi éles társadalomkritikájából, a szintén akkortájt induló Beton.Hofi humorából, emellett kellően meglepő és egyedi hangzást hozott ahhoz, hogy az attitűdbeli hasonlóságok ellenére se lehessen epigonsággal vádolni. Az említett pályatársakkal ellentétben azonban Holi nem lett a fesztiválok kihagyhatatlan nagyszínpados produkciója, és arénákat sem tölt meg. Helyette befejezte a rapzenei debütálása előtt elkezdett animációs rövidfilmjét, a 2022-ben bemutatott A szív kertjét amelynek nem csak rendezője és forgatókönyvírója, de zeneszerzője is volt –, illetve az ugyanebben az évben megjelent Félig szabad című lemez elkészítésével újraélesztette István Gergellyel közös rockzenekarát, a Hiúzt – amelyben egyszerre dobol és énekel –, különben pedig hosszú kerékpártúrákat tett.

Hegyi Olivér művészeti ágakon és műfajokon átívelő karrierjének következő állomása volt a szeptember végén publikált Levegő című második Holi-lemez. Bár az új album a némileg bejáratott, underground körökben az átütő siker elmaradása ellenére – vagy talán éppen ennek köszönhetően – máig jól csengő előadói név alatt látott napvilágot, első hallgatásra sok tekintetben egy teljesen új projekt kezdetének tűnik. Elsősorban azért, mert a Levegő nem raplemez. Zeneileg sokkal közelebb áll a Hiúz koszos, gyakran pontatlan és hamis, mégis nagyon szerethető lo-fi világához, mint a Sírok és nevetek ugyancsak egyszerű és hallhatóan házi készítésű, ám jóval kidolgozottabb és letisztultabb hiphop alapjaihoz. Több az élő hangszer, az egy-két monoton szövegmondásra épülő szakaszt leszámítva pedig a dalok nagy részében az ének dominál.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.