A Sírok és nevetek dalain keresztül megismert, reménytelenül romantikus, sokat szorongó, a művészet által mégis felszabadulni képes figurában volt valami az éppen akkoriban csúcsra érő Krúbi éles társadalomkritikájából, a szintén akkortájt induló Beton.Hofi humorából, emellett kellően meglepő és egyedi hangzást hozott ahhoz, hogy az attitűdbeli hasonlóságok ellenére se lehessen epigonsággal vádolni. Az említett pályatársakkal ellentétben azonban Holi nem lett a fesztiválok kihagyhatatlan nagyszínpados produkciója, és arénákat sem tölt meg. Helyette befejezte a rapzenei debütálása előtt elkezdett animációs rövidfilmjét, a 2022-ben bemutatott A szív kertjét – amelynek nem csak rendezője és forgatókönyvírója, de zeneszerzője is volt –, illetve az ugyanebben az évben megjelent Félig szabad című lemez elkészítésével újraélesztette István Gergellyel közös rockzenekarát, a Hiúzt – amelyben egyszerre dobol és énekel –, különben pedig hosszú kerékpártúrákat tett.
Hegyi Olivér művészeti ágakon és műfajokon átívelő karrierjének következő állomása volt a szeptember végén publikált Levegő című második Holi-lemez. Bár az új album a némileg bejáratott, underground körökben az átütő siker elmaradása ellenére – vagy talán éppen ennek köszönhetően – máig jól csengő előadói név alatt látott napvilágot, első hallgatásra sok tekintetben egy teljesen új projekt kezdetének tűnik. Elsősorban azért, mert a Levegő nem raplemez. Zeneileg sokkal közelebb áll a Hiúz koszos, gyakran pontatlan és hamis, mégis nagyon szerethető lo-fi világához, mint a Sírok és nevetek ugyancsak egyszerű és hallhatóan házi készítésű, ám jóval kidolgozottabb és letisztultabb hiphop alapjaihoz. Több az élő hangszer, az egy-két monoton szövegmondásra épülő szakaszt leszámítva pedig a dalok nagy részében az ének dominál.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
