Lemez

Gyúlnak a fények

Alison Goldfrapp: The Love Invention

  • - minek -
  • 2023. június 7.

Kritika

Szép számmal akadnak olyanok a popvilágban, akiknek tinédzserként hull az ölükbe a világhír, míg mások hosszú időn át, sok kitérővel küzdenek meg a sikerért, s ha látszólag későn rajtoltak is, mégis mindig akkor érnek oda a célhoz, amikor kell.

Az észak-londoni környezetből származó, iskolai tanulmányait egy zárdában kezdő Alison Goldfrapp például sokat és hosszan dolgozott azon, hogy kitűnjön azok közül, akik hozzá hasonló, izgalmas hangi adottságokkal bírtak. Segítette őt, hogy nemcsak már-már operai mélységgel bíró hangja, de titokzatossá formált színpadi-előadói figurája, tudatosan artisztikus gesztusai is különös szexepilt kölcsönöztek önmagában is izgalmas zenei produkciójának.

Goldfrapp neve először azok számára tűnhetett ismerősnek, akik a kora kilencvenes évek elektronikus zenéivel ismerkedtek: például több kompozícióban (Sad but True, Are We Here) is hallhatjuk szinte túlvilági, a célhoz képest csaknem túlképzettnek tűnő hangját az Orbital híres harmadik albumán, amelynek Snivilization volt a címe. Goldfrapp 1993–1994-ben közreműködött a Dreadzone több felvételén is, és ő énekelt Tricky legendás bemutatkozó albumán, a Maxinquaye-en hallható Pumpkin című számban is.

Az énekesnő a kilencvenes évek végén találkozott Will Gregory-val, a már akkor is jó nevű producer-zenésszel, aki – a Pumpkinban nyújtott alakítását hallva – rávette a közös munkára. Goldfrapp néven alkotó duójuk hét, többnyire igen jó albumot rögzített az évek során, és közben az egyik leglátványosabb és szórakoztatóbb koncertattrakcióvá nőtték ki magukat. A glam rockból, diszkóból, szintipopból, és finom, 21. századi elektronikus tánczenékből összegyúrt attrakciójuk komoly rajongótábort gyűjtött köréjük szakmai körökben és laikus zenebolondok között egyaránt. Nem titok, hogy egy időben többek között Madonna és Kylie Minogue számára is sok inspirációt nyújtottak egy-egy következő, persze mindig csak részleges zenei újjászületéshez. A csúcsra a 2005-ös Supernature albumukkal kerültek fel, a kivételes, a táncolhatóságot a maximális muzikalitással ötvöző lemezen szinte minden rendben volt, még Grammyre is jelölték őket. Ám miközben későbbi lemezeik sem nélkülözték az izgalmakat, az utóbbi néhány évben nyilvánvalóvá vált, hogy kettejük útjai elválnak.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Szövet

A németországi muszlimok különböző, olykor egymással ellenséges viszonyban álló közösségei a nyugati értékrend elutasításában mélységesen egyetértenek.

Nietzsche halott

Korunk erős realizmuskényszere olykor egészen elfeledteti velünk, hogy bármit csinálhatunk, s csak akkor szab határt a józan ész, ha hagyjuk.