Tényekben és fikcióban egyaránt kényelmesen mondja és mondja a magáét: az Így élt John Lennon egy ábrándos, párhuzamos univerzumban játszódik, a Beatles vágatlanul és a Beatles-apokrif pedig úgynevezett valós eseményeket mesél el. A legújabb hódolatműve ügyesen kétfelől közelíti a témát. Már a cím is a Beatles-talány lényegét kínálja: nem számít, elhisszük-e, úgysem valóságos – ezt pedig onnan tudjuk, hogy a Beatles volt szíves közölni ezt velünk a Strawberry Fields Foreverben.
A Nothing Is Realben a Beatles-életmű egyszerre kerete és alapja a történetnek. (A Beatles a 20. század egyik legnagyobb rejtélye. A Beatlesnek nincs is titka.) A cselekményt huszonegy Beatles-dal világítja meg és át, ám közben minden dal a történet szereplőjévé is válik egyben. (A Beatlest nem lehet elviselni. A Beatles nélkül nem lehet élni.) A fejezetek formája a beszélgetés: egy budapesti kocsmában megismerkedik egy ötvenes férfi (foglalkozását tekintve újságíró egy önkormányzati lapnál), egy nála jóval fiatalabb nővel. (A Beatles összesen hét évig volt életképes, miközben a nyolcvanegy éves Sir Mick még ma is bármikor lepogóz egy gimnazistát.) Beszédbe elegyednek, előbb csak hébe-korba, majd rendszeresen találkozni kezdenek, előbb barátokká válnak, végül viszonyuk lesz – mert bár a férfi elhidegült házasságban él, eszében sincs elválni. (Nem csoda, hogy maguk a Beatle-ek hanyatt-homlok menekültek a saját meteorhatásuktól Indiába, az LSD-be, a korai halálba.)
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
