Könyv

Hátha valami mégis

Benedek Szabolcs: Nothing Is Real – 21 Beatles-dal

Kritika

A szerzőről egészen a huszonnyolc évvel ezelőtti irodalmi feltűnése óta tudható, hogy egy két lábon járó Beatles-enciklopédia.

Tényekben és fikcióban egyaránt kényelmesen mondja és mondja a magáét: az Így élt John Lennon egy ábrándos, párhuzamos univerzumban játszódik, a Beatles vágatlanul és a Beatles-apokrif pedig úgynevezett valós eseményeket mesél el. A legújabb hódolatműve ügyesen kétfelől közelíti a témát. Már a cím is a Beatles-talány lényegét kínálja: nem számít, elhisszük-e, úgysem valóságos – ezt pedig onnan tudjuk, hogy a Beatles volt szíves közölni ezt velünk a Strawberry Fields Foreverben.

A Nothing Is Realben a Beatles-életmű egyszerre kerete és alapja a történetnek. (A Beatles a 20. század egyik legnagyobb rejtélye. A Beatlesnek nincs is titka.) A cselekményt huszonegy Beatles-dal világítja meg és át, ám közben minden dal a történet szereplőjévé is válik egyben. (A Beatlest nem lehet elviselni. A Beatles nélkül nem lehet élni.) A fejezetek formája a beszélgetés: egy budapesti kocsmában megismerkedik egy ötvenes férfi (foglalkozását tekintve újságíró egy önkormányzati lapnál), egy nála jóval fiatalabb nővel. (A Beatles összesen hét évig volt életképes, miközben a nyolcvanegy éves Sir Mick még ma is bármikor lepogóz egy gimnazistát.) Beszédbe elegyednek, előbb csak hébe-korba, majd rendszeresen találkozni kezdenek, előbb barátokká válnak, végül viszonyuk lesz – mert bár a férfi elhidegült házasságban él, eszében sincs elválni. (Nem csoda, hogy maguk a Beatle-ek hanyatt-homlok menekültek a saját meteorhatásuktól Indiába, az LSD-be, a korai halálba.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.