Kiállítás

Istennő vagy szajha?

Dívák & Ikonok

Kritika

A kiállítást eredetileg a Victoria and Albert Museumban rendezték meg, majd elsőként Budapestre érkezett, ahol magyar dívákkal egészült ki a „repertoár”.

A tárlat felvonultatja a dívákat a 19. századtól napjainkig: fellépőruhák, ereklyék, fejékek, plakátok, filmrészletek, videóklipek, hanganyagok segítségével vezet be minket a dívaság rejtelmeibe. Ha ehhez még elolvassuk a mellékelt szövegeket is, komplex képet kaphatunk a dívalét ellentmondásos voltáról. A kiállítás hátborzongató hatása a sűrűségében rejlik.

Ahogy belépünk a félhomályos térbe – ahol az ismertető szövegek alig olvashatók, mert egy részük vagy árnyékban van, vagy egyszerűen becsillog –, Bellini Norma című operájának egyik áriája hallható Maria Callas előadásában, összemosódva a többi teremből beszűrődő hangokkal. A hangorgia változatos női hangjai közé egy férfihang (Freddy Mercury) is bekúszik. Férfi is lehet díva, állítja a kiállítás, így kap helyet például Prince, Elton John és Demjén Ferenc is. Bár elgondolkodtató, hogy az eredetileg nőkre akasztott címet, amelynek többrétegű jelentését is a nők vívták ki maguknak, miért kaphatják meg a férfiak is, legyen bármennyire dívaszerű is a megjelenésük. A díva szó a latin isteni (divina) jelzőből származik, és a 19. században terjedt el a kivételesen tehetséges opera-énekesnők jellemzéseként.

A szót azóta millió jelentéssel ruháztuk fel, és nemcsak a rajongás és csodálat kapcsolódik hozzá, hanem a szajhaság, a nehéz természetűség, a kezelhetetlenség bélyege is, amitől annyi díva szenvedett minden történelmi korban. Bette Davis ikonikus mondata is példa erre: „Ha egy férfi mondja el a véleményét, akkor férfi. Ha egy nő, akkor szajha.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.