Tévésorozat

Él és döglött

Sötét anyag

Kritika

Míg a 12 majom vagy a Mátrix vetítése után nem találtunk haza a moziból a sokk miatt, manapság már bingózhatunk is a sci-fi filmek és sorozatok ismert elemeivel.

Akinek először van meg kocka alakú kulcstárgy, nagypapa paradoxon s a „kiderült, hogy az ő maga volt a jövőből” hármasa, az nyert (vagy épp a Tenetet nézi). Az Apple új sorozata egy önismétlő, klisés tucattermék vagy az év legjobbja is lehet egy időben… mindaddig, amíg el nem kezdjük nézni.

Mi az első, ami eszünkbe jut, ha olyan tudományos-filozófiai szakkifejezésre van szükségünk, amellyel könnyen és gyorsan akarunk lenyűgözni valakit? Úgy van, Schrödinger macskája. Ez adja a sorozat gerincét, és a főhős éle­tének fő művét is. Jason egy, a Breaking Badből jól ismert lúzer­apa-típus, bár mintacsaládja van, egy életre a foglya annak, hogy fiatalon besült a benne rejlő poten­ciál. Egy nap elrabolja egy titkos, maszkos idegen, ám a begyógyszerezés után valaki más életében ébred, ahol a felesége világhírű művész, de csupán egy régi barát, gyerekük nincs is, ő maga pedig ünnepelt tudós, limitálatlan pénzforrással. Eközben a vele azonos, de a megkülönböztethetőségért kevésbé sebes arcú másik Jason szép lassan beeszi magát a mintacsaládba. A tanulság ugyan elég kézenfekvő (és a látszat ellenére az nem az, hogy gyerek nélkül az ember kegyetlenül sikeres és szexi lesz idősen), a megértéséig azonban rögös út vezet a multiverzum milliónyi ajtaján át.

Kétféle egzisztenciális sci-fi létezik, az egyik az (általa feltételezett) őstudást akarja átadni a nézőnek, s ahhoz a fogyaszthatóság érdekében ír sztorit, a másik a sztorit dúsítja uránként a tudománnyal, így helyeződik spektrumra a minőség a fent említett klasszikusoktól kezdve Westworldön és a Silón át egészen a friss Atlas borzalmáig. A Blake Crouch regényéből készült adaptáció egy ígéretes alapötlettel, illetve a hiteles Joel Edgerton és a máig igéző Jennifer Connelly párosával nyűgözi le a nézőjét, aki először el is hiszi, hogy felső polcos terméket kap. Ám a jócskán túlnyújtott történetet nézve bőven van ideje rájönni, hogy ez itt olyan sci-fi lesz, amely egy szimpla szerelmes thrillert rejt tudománynak látszó bűvészmutatványba. A jól hangzó szakkifejezésekkel megforgat párszor magunk körül, egy wannabe Interstellar betéttel csillagport szór az arcunkba, és mire észbe kapunk, bumm, el is tüntetett 6–8 órát az életünkből.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.