Tévésorozat

Él és döglött

Sötét anyag

Kritika

Míg a 12 majom vagy a Mátrix vetítése után nem találtunk haza a moziból a sokk miatt, manapság már bingózhatunk is a sci-fi filmek és sorozatok ismert elemeivel.

Akinek először van meg kocka alakú kulcstárgy, nagypapa paradoxon s a „kiderült, hogy az ő maga volt a jövőből” hármasa, az nyert (vagy épp a Tenetet nézi). Az Apple új sorozata egy önismétlő, klisés tucattermék vagy az év legjobbja is lehet egy időben… mindaddig, amíg el nem kezdjük nézni.

Mi az első, ami eszünkbe jut, ha olyan tudományos-filozófiai szakkifejezésre van szükségünk, amellyel könnyen és gyorsan akarunk lenyűgözni valakit? Úgy van, Schrödinger macskája. Ez adja a sorozat gerincét, és a főhős éle­tének fő művét is. Jason egy, a Breaking Badből jól ismert lúzer­apa-típus, bár mintacsaládja van, egy életre a foglya annak, hogy fiatalon besült a benne rejlő poten­ciál. Egy nap elrabolja egy titkos, maszkos idegen, ám a begyógyszerezés után valaki más életében ébred, ahol a felesége világhírű művész, de csupán egy régi barát, gyerekük nincs is, ő maga pedig ünnepelt tudós, limitálatlan pénzforrással. Eközben a vele azonos, de a megkülönböztethetőségért kevésbé sebes arcú másik Jason szép lassan beeszi magát a mintacsaládba. A tanulság ugyan elég kézenfekvő (és a látszat ellenére az nem az, hogy gyerek nélkül az ember kegyetlenül sikeres és szexi lesz idősen), a megértéséig azonban rögös út vezet a multiverzum milliónyi ajtaján át.

Kétféle egzisztenciális sci-fi létezik, az egyik az (általa feltételezett) őstudást akarja átadni a nézőnek, s ahhoz a fogyaszthatóság érdekében ír sztorit, a másik a sztorit dúsítja uránként a tudománnyal, így helyeződik spektrumra a minőség a fent említett klasszikusoktól kezdve Westworldön és a Silón át egészen a friss Atlas borzalmáig. A Blake Crouch regényéből készült adaptáció egy ígéretes alapötlettel, illetve a hiteles Joel Edgerton és a máig igéző Jennifer Connelly párosával nyűgözi le a nézőjét, aki először el is hiszi, hogy felső polcos terméket kap. Ám a jócskán túlnyújtott történetet nézve bőven van ideje rájönni, hogy ez itt olyan sci-fi lesz, amely egy szimpla szerelmes thrillert rejt tudománynak látszó bűvészmutatványba. A jól hangzó szakkifejezésekkel megforgat párszor magunk körül, egy wannabe Interstellar betéttel csillagport szór az arcunkba, és mire észbe kapunk, bumm, el is tüntetett 6–8 órát az életünkből.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.