Tévésorozat

Él és döglött

Sötét anyag

Kritika

Míg a 12 majom vagy a Mátrix vetítése után nem találtunk haza a moziból a sokk miatt, manapság már bingózhatunk is a sci-fi filmek és sorozatok ismert elemeivel.

Akinek először van meg kocka alakú kulcstárgy, nagypapa paradoxon s a „kiderült, hogy az ő maga volt a jövőből” hármasa, az nyert (vagy épp a Tenetet nézi). Az Apple új sorozata egy önismétlő, klisés tucattermék vagy az év legjobbja is lehet egy időben… mindaddig, amíg el nem kezdjük nézni.

Mi az első, ami eszünkbe jut, ha olyan tudományos-filozófiai szakkifejezésre van szükségünk, amellyel könnyen és gyorsan akarunk lenyűgözni valakit? Úgy van, Schrödinger macskája. Ez adja a sorozat gerincét, és a főhős éle­tének fő művét is. Jason egy, a Breaking Badből jól ismert lúzer­apa-típus, bár mintacsaládja van, egy életre a foglya annak, hogy fiatalon besült a benne rejlő poten­ciál. Egy nap elrabolja egy titkos, maszkos idegen, ám a begyógyszerezés után valaki más életében ébred, ahol a felesége világhírű művész, de csupán egy régi barát, gyerekük nincs is, ő maga pedig ünnepelt tudós, limitálatlan pénzforrással. Eközben a vele azonos, de a megkülönböztethetőségért kevésbé sebes arcú másik Jason szép lassan beeszi magát a mintacsaládba. A tanulság ugyan elég kézenfekvő (és a látszat ellenére az nem az, hogy gyerek nélkül az ember kegyetlenül sikeres és szexi lesz idősen), a megértéséig azonban rögös út vezet a multiverzum milliónyi ajtaján át.

Kétféle egzisztenciális sci-fi létezik, az egyik az (általa feltételezett) őstudást akarja átadni a nézőnek, s ahhoz a fogyaszthatóság érdekében ír sztorit, a másik a sztorit dúsítja uránként a tudománnyal, így helyeződik spektrumra a minőség a fent említett klasszikusoktól kezdve Westworldön és a Silón át egészen a friss Atlas borzalmáig. A Blake Crouch regényéből készült adaptáció egy ígéretes alapötlettel, illetve a hiteles Joel Edgerton és a máig igéző Jennifer Connelly párosával nyűgözi le a nézőjét, aki először el is hiszi, hogy felső polcos terméket kap. Ám a jócskán túlnyújtott történetet nézve bőven van ideje rájönni, hogy ez itt olyan sci-fi lesz, amely egy szimpla szerelmes thrillert rejt tudománynak látszó bűvészmutatványba. A jól hangzó szakkifejezésekkel megforgat párszor magunk körül, egy wannabe Interstellar betéttel csillagport szór az arcunkba, és mire észbe kapunk, bumm, el is tüntetett 6–8 órát az életünkből.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.