Színház

Házasok hátrányban

Edward Albee: Nem félünk a farkastól

Kritika

Középkorú házaspár egy protokollparti után vendégül lát egy fiatal párt egyetemi lakosztályuk teraszán, hajnali kettőkor. Az elején mit sem sejtenek arról, hogy ez lesz valamennyiük életének talán leghosszabb éjszakája.

Martha (Bakonyi Csilla), a „ház úrnője” és a rektor lánya látja vendégül – apja visszautasíthatatlan kérésének eleget téve – a matematika tanszékre frissen szerződtetett fiatal professzort, a kocka hasáról is széles körben ismert Nicket (Csabai Csongor) és annak újdonsült feleségét, Honey-t (Bartos Ági). Előbbiről kiderül több más mellett, hogy nem matematika, hanem biológia, utóbbiról, hogy nem is volt terhes, csak kitömte, Martha férjéről, a történelemtanár George-ról (Crespo Rodrigo), hogy mégsem puhány, Marthával közös gyermekükről pedig az, hogy nem létezik. Közben, ahogy a színházi bohózatok páros randevúinál lenni szokott, a játszók itt-ott összegabalyodnak.

A tragikomédia szerint semmi sem az köröttünk, aminek látszik, és ami jó lenne, az is csak illúzió. Az „amerikai álom” mítosza foszlik, a félig üres és félig teli pohár délibáb, nézünk bele minden oldalról a brandys pohárba. Ezen az estén e poharak félig üresek, pedig rendre töltik beléjük a töményet. Albee láz­álma megelevenedik: házasság is, karrier is zátonyra fut mindig, mindenki esetében, csak az a kérdés, kinél mikor következik be mindez. A dráma középpontjában található nem létező, a mese szerint épp vidéken tartózkodó fiúgyermek lenne hivatott Martha és George kapcsolatát egyben tartani, ám amikor vendégeik számára nyilvánvalóvá válnak az ellentmondások, a képzelt szülők egymással sem tudják továbbjátszani a színjátékukat. A vendéglátók nem takargatják jellemüket, közönségesek és gorombák, egymással és a vendégeikkel is, nem disztingválnak, lehull az intellektuális lepel. A fiatalokat sem kell félteni, visszaprovokálnak, a párok folyamatosan próbálnak egymás fölé kerekedni. Az italozásban Honey viszi a prímet, megy is ki hányni nem egyszer. Sok ponton tetten érhető Guelmino Sándor rendezésében a darab komponáltsága, például Honey gyomorbántalmai kapcsán is: a rosszullétek egyszerre utalnak a részegségre és a terhességre, Honey korábbi álterhességére is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.