Színház

Házasok hátrányban

Edward Albee: Nem félünk a farkastól

Kritika

Középkorú házaspár egy protokollparti után vendégül lát egy fiatal párt egyetemi lakosztályuk teraszán, hajnali kettőkor. Az elején mit sem sejtenek arról, hogy ez lesz valamennyiük életének talán leghosszabb éjszakája.

Martha (Bakonyi Csilla), a „ház úrnője” és a rektor lánya látja vendégül – apja visszautasíthatatlan kérésének eleget téve – a matematika tanszékre frissen szerződtetett fiatal professzort, a kocka hasáról is széles körben ismert Nicket (Csabai Csongor) és annak újdonsült feleségét, Honey-t (Bartos Ági). Előbbiről kiderül több más mellett, hogy nem matematika, hanem biológia, utóbbiról, hogy nem is volt terhes, csak kitömte, Martha férjéről, a történelemtanár George-ról (Crespo Rodrigo), hogy mégsem puhány, Marthával közös gyermekükről pedig az, hogy nem létezik. Közben, ahogy a színházi bohózatok páros randevúinál lenni szokott, a játszók itt-ott összegabalyodnak.

A tragikomédia szerint semmi sem az köröttünk, aminek látszik, és ami jó lenne, az is csak illúzió. Az „amerikai álom” mítosza foszlik, a félig üres és félig teli pohár délibáb, nézünk bele minden oldalról a brandys pohárba. Ezen az estén e poharak félig üresek, pedig rendre töltik beléjük a töményet. Albee láz­álma megelevenedik: házasság is, karrier is zátonyra fut mindig, mindenki esetében, csak az a kérdés, kinél mikor következik be mindez. A dráma középpontjában található nem létező, a mese szerint épp vidéken tartózkodó fiúgyermek lenne hivatott Martha és George kapcsolatát egyben tartani, ám amikor vendégeik számára nyilvánvalóvá válnak az ellentmondások, a képzelt szülők egymással sem tudják továbbjátszani a színjátékukat. A vendéglátók nem takargatják jellemüket, közönségesek és gorombák, egymással és a vendégeikkel is, nem disztingválnak, lehull az intellektuális lepel. A fiatalokat sem kell félteni, visszaprovokálnak, a párok folyamatosan próbálnak egymás fölé kerekedni. Az italozásban Honey viszi a prímet, megy is ki hányni nem egyszer. Sok ponton tetten érhető Guelmino Sándor rendezésében a darab komponáltsága, például Honey gyomorbántalmai kapcsán is: a rosszullétek egyszerre utalnak a részegségre és a terhességre, Honey korábbi álterhességére is.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk