Ez a mostani Rengeteg is hét, párbeszédekben kibontakozó epizódból áll, a szerkezet követi a korábbiét, a közelikre koncentráló, a belső vágást (hirtelen átigazítást) előnyben részesítő kamerakezelés is a korábbit idézi. Ám eltelt majdnem két évtized. Ez idő alatt Fliegauf sikeres rendezővé vált, a (jelen munkát is Ezüst Medvével elismerő) Berlini Filmfesztiválra úgyszólván hazajár a díjakért, nem csak követi, de formálja is a művészfilmes trendet. Sikerének záloga filmjeinek ügyesen kimunkált, sejtelmes hangulata, az elemelt (olykor talán túlontúl is elemelt) narráció. A legtöbb elismerést jellemző módon a legproblematikusabb Csak a szél kapta – a 2008-as, rasszista indítékú cigánygyilkosságokat feldolgozó mű egyetlen helyszínre koncentrálta az eseményeket, feje tetejére állítva az egész problematikát, hiszen a sorozatgyilkosság éppen azért volt kivitelezhető, mert egymástól távoli helyszíneken valósították meg azokat, viszont az így leegyszerűsített viszonyrendszer megkönnyítette a művelt nyugati közönség számára, hogy a valóságos problémák megértése helyett kellemesen elborzongjon a mindent átható magyar rasszizmuson. Bogdán Árpád Genezise messze átgondoltabb és igazabb film (részben) ugyanerről. Zárójel bezárva.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
