Film

Profik egymás közt

David Fincher: A gyilkos

Kritika

Tipikus természetfilmes jelenet: a ragadozó ugrásra készen lesi reménybeli zsákmányát, türelmesen várakozik a tökéletes pillanatra, hiszen tudja, csak egyetlen esélye van.

Amennyiben a film a gazellák életéről szól, az oroszlánt csak egy-egy feszültségfokozó pillanatra látjuk; egyébként a kamera végig az áldozatra szegeződik, és mi is annak drukkolunk, hogy sikerüljön elmenekülnie. Ha azonban az oroszlán a főszereplő, végig őt követjük, és azért szurkolunk, hogy sikerüljön a vadászat.

David Fincher legújabb filmje az oroszlánra koncentrál. Képzett, profi gyilkológép, aki mindent alávet céljának. Az első felvonásban egy szimplának látszó megbízás során csatlakozunk hozzá: hosszú ideig rejtőzködik egy elhagyatott épületben, hogy megfigyelje a szemközti hotelben lakó célpontot; közben német turistának öltözve (azoktól ugyanis mindenki igyekszik távol tartani magát) felfedezi a környéket, McDonald’s kaját eszik (10 gramm proteinnek pont megfelelő), alszik, jógázik, majd amikor eljön a lehetőség, meghúzza a ravaszt. Itt siklik félre minden: életében először hibázik, így menekülnie kell.

David Fincher A gyilkos alapjául szolgáló francia képregényt (Alexis „Matz” Nolent és Luc Jacamon munkája) több mint 15 évig igyekezett vászonra vinni, a projekthez a Hetedik írója (Andrew Kevin Walker), a Holtodiglan operatőre (Erik Messerschmidt), a Social Network – A közösségi háló vágója (Kirk Baxter) és zeneszerzői (Trent Reznor és Atticos Ross) is csatlakoztak. Ennyiből is látszik, hogy A gyilkos egy végtelenül személyes projekt Fincher számára. A rendezőtől megszokott jéghideg távolságtartás jellemzi a legtöbb jelenetet, a szürke, élettelen képek végig egy olyan alakra szegeződnek, aki még a vécészünetét is az órája pittyegéséhez igazítja. Mindez akár unalmas és idegőrlő is lehetne, de szerencsére nem az: egyrészt mert Michael Fassbendert mintha az isten is erre a szerepre teremtette volna, másrészt mert Fincher profizmusa szinte átüt a jeleneteken: minden beállítás, minden zaj és zörej tökéletes megtervezésről árulkodik. A kamera például a főhőshöz mérten rezzenetlenül rögzít mindent, amíg a dolgok a terv szerint haladnak, amikor azonban beüt valami váratlan dolog és a bérgyilkosunk pulzusa megemelkedik, átváltunk remegős kézi kamerára. Mintha az egész sallangoktól mentes, lecsupaszított mozi egyfajta kukucskáló lenne, amelynek segítségével beláthatunk Fincher munkamódszerébe, a főszereplő pedig az ő perfekcionizmusának alteregója lenne.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.