Film

Profik egymás közt

David Fincher: A gyilkos

Kritika

Tipikus természetfilmes jelenet: a ragadozó ugrásra készen lesi reménybeli zsákmányát, türelmesen várakozik a tökéletes pillanatra, hiszen tudja, csak egyetlen esélye van.

Amennyiben a film a gazellák életéről szól, az oroszlánt csak egy-egy feszültségfokozó pillanatra látjuk; egyébként a kamera végig az áldozatra szegeződik, és mi is annak drukkolunk, hogy sikerüljön elmenekülnie. Ha azonban az oroszlán a főszereplő, végig őt követjük, és azért szurkolunk, hogy sikerüljön a vadászat.

David Fincher legújabb filmje az oroszlánra koncentrál. Képzett, profi gyilkológép, aki mindent alávet céljának. Az első felvonásban egy szimplának látszó megbízás során csatlakozunk hozzá: hosszú ideig rejtőzködik egy elhagyatott épületben, hogy megfigyelje a szemközti hotelben lakó célpontot; közben német turistának öltözve (azoktól ugyanis mindenki igyekszik távol tartani magát) felfedezi a környéket, McDonald’s kaját eszik (10 gramm proteinnek pont megfelelő), alszik, jógázik, majd amikor eljön a lehetőség, meghúzza a ravaszt. Itt siklik félre minden: életében először hibázik, így menekülnie kell.

David Fincher A gyilkos alapjául szolgáló francia képregényt (Alexis „Matz” Nolent és Luc Jacamon munkája) több mint 15 évig igyekezett vászonra vinni, a projekthez a Hetedik írója (Andrew Kevin Walker), a Holtodiglan operatőre (Erik Messerschmidt), a Social Network – A közösségi háló vágója (Kirk Baxter) és zeneszerzői (Trent Reznor és Atticos Ross) is csatlakoztak. Ennyiből is látszik, hogy A gyilkos egy végtelenül személyes projekt Fincher számára. A rendezőtől megszokott jéghideg távolságtartás jellemzi a legtöbb jelenetet, a szürke, élettelen képek végig egy olyan alakra szegeződnek, aki még a vécészünetét is az órája pittyegéséhez igazítja. Mindez akár unalmas és idegőrlő is lehetne, de szerencsére nem az: egyrészt mert Michael Fassbendert mintha az isten is erre a szerepre teremtette volna, másrészt mert Fincher profizmusa szinte átüt a jeleneteken: minden beállítás, minden zaj és zörej tökéletes megtervezésről árulkodik. A kamera például a főhőshöz mérten rezzenetlenül rögzít mindent, amíg a dolgok a terv szerint haladnak, amikor azonban beüt valami váratlan dolog és a bérgyilkosunk pulzusa megemelkedik, átváltunk remegős kézi kamerára. Mintha az egész sallangoktól mentes, lecsupaszított mozi egyfajta kukucskáló lenne, amelynek segítségével beláthatunk Fincher munkamódszerébe, a főszereplő pedig az ő perfekcionizmusának alteregója lenne.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!