Kiállítás

Idegen a tükörben

Láthatatlan arc – Portrétípusok és nem tipikus portrék

Kritika

Mi köze a Covid-járványnak a halotti maszkokhoz? Miért és mikor alakult ki az emberi arc (valójában a faragott képmás) ábrázolását tiltó zsidó kultúrában a portré fogalma? 

Miért volt oly sok zsidó alkotó a 20. század eleji progresszív művészek között? Miben különböznek a zsidó női és férfi művészek önportréi? A kiállítás ezekre keresi a választ, de ennél jóval többet kapunk.

A 2B galéria nem először mutat be olyan tematikus kiállítást, ahol a Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményeiből származó dokumentumok, fényképek és műalkotások szerepelnek, ilyen volt a Csillag a házon, csillag a kabáton (2020) és a tavalyi Szemtanúk. Traumaábrázolások a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményéből című válogatás is. Most a kurátor, Farkas Zsófia négy tematikus részbe rendezte a majd’ harminc művész (döntően) a múlt század első felében készült alkotásait.

Az első részben egy kultúrtörténeti utazáson vehetünk részt, amelynek mozgatórugója a „kijátszás” fogalma, a Talmud szigorú törvényeinek finoman áthangolt értelmezése.

A kezdő lépéseket a marosvásárhelyi ortodox zsidók tették meg (legalábbis Magyarországon); ún. mikrográfiákat (betűkből megrajzolt arcokat) készítettek. Ezek a rajzok mágikus erővel bírtak; a rabbitól kapott, rajzolt képmás amulettként szolgált az újszülött gyermek és az anya számára. A magas, azaz írásalapú, zsidó kultúrában már a 18. században elterjedt, hogy a rabbik (a már halott) mestereik portréját helyezték el a dolgozószobájukban („saját szemeddel kell látnod tanítódat”). Ezt némi spéttel a honi kultúra is követte. A szekció dokumentumértékű műveit Bálint Endre 1937-ben készült Öreg zsidó című festménye zárja, mintegy előre jelezve a modernizáció, az asszimiláció, illetve az elszakadt gyökerek közötti feszültséget, amely a következő egységben szereplő, nagyrészt városi és értelmiségi zsidók képein is egyre-másra visszaköszön.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

„Ha kém vagyok, miért engedtek oda?”

Mint ukrán kémet kitiltották Magyarország területéről a kárpát­aljai magyar politikust. A kormánypropaganda olyan fotókat közöl leleplezésként, amelyeket korábban Tseber Roland osztott meg a nyilvánossággal. Ő azt mondja, csak az ukrán–magyar viszony javításán dolgozik.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Nem vénnek való vidék

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.