Kiállítás

Idegen a tükörben

Láthatatlan arc – Portrétípusok és nem tipikus portrék

Kritika

Mi köze a Covid-járványnak a halotti maszkokhoz? Miért és mikor alakult ki az emberi arc (valójában a faragott képmás) ábrázolását tiltó zsidó kultúrában a portré fogalma? 

Miért volt oly sok zsidó alkotó a 20. század eleji progresszív művészek között? Miben különböznek a zsidó női és férfi művészek önportréi? A kiállítás ezekre keresi a választ, de ennél jóval többet kapunk.

A 2B galéria nem először mutat be olyan tematikus kiállítást, ahol a Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményeiből származó dokumentumok, fényképek és műalkotások szerepelnek, ilyen volt a Csillag a házon, csillag a kabáton (2020) és a tavalyi Szemtanúk. Traumaábrázolások a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményéből című válogatás is. Most a kurátor, Farkas Zsófia négy tematikus részbe rendezte a majd’ harminc művész (döntően) a múlt század első felében készült alkotásait.

Az első részben egy kultúrtörténeti utazáson vehetünk részt, amelynek mozgatórugója a „kijátszás” fogalma, a Talmud szigorú törvényeinek finoman áthangolt értelmezése.

A kezdő lépéseket a marosvásárhelyi ortodox zsidók tették meg (legalábbis Magyarországon); ún. mikrográfiákat (betűkből megrajzolt arcokat) készítettek. Ezek a rajzok mágikus erővel bírtak; a rabbitól kapott, rajzolt képmás amulettként szolgált az újszülött gyermek és az anya számára. A magas, azaz írásalapú, zsidó kultúrában már a 18. században elterjedt, hogy a rabbik (a már halott) mestereik portréját helyezték el a dolgozószobájukban („saját szemeddel kell látnod tanítódat”). Ezt némi spéttel a honi kultúra is követte. A szekció dokumentumértékű műveit Bálint Endre 1937-ben készült Öreg zsidó című festménye zárja, mintegy előre jelezve a modernizáció, az asszimiláció, illetve az elszakadt gyökerek közötti feszültséget, amely a következő egységben szereplő, nagyrészt városi és értelmiségi zsidók képein is egyre-másra visszaköszön.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."