E sorok írója is több Depeche Mode-koncertkritikában élcelődött azon, hogy Fletch semmit nem csinál a színpadon az integetésen és a tapsoláson kívül. De a viccek elhalkultak, amikor tavaly májusban jött a halálhír, és noha mindenki tisztában volt a 60 évesen elhunyt Andy zenei szerepével (illetve annak hiányával), sokan meg voltak arról győződve, hogy ezzel az együttesnek befellegzett. Fletch volt ugyanis a DM motorja, amit ő fogalmazott meg a legjobban, amikor a zenekar még négytagú volt: „Dave az énekes, Martin a szövegíró, Alan a jó zenész, nekem pedig az a feladatom, hogy összetartsam a csapatot.”
Ahogy a Mode túlélte Alan Wilder kiszállását a kilencvenes évek közepén (Dave Gahan meg pár drogtúladagolást), úgy most, Andy Fletcher halála után is tovább tudott lépni. De a Memento Mori című 15. stúdióalbum ettől függetlenül is nehéz szülés volt: már Fletch halála előtt elkezdődtek a munkálatai, s már akkor megvolt a baljós cím – emlékezz a halálra! Ahogy sok más előadó esetében, úgy a DM-nél is a Covid hátráltatta a folyamatot, ráadásul Gahan bizonytalan volt az egész projekttel kapcsolatban. Érdekes módon a régi barát elvesztése adott újabb lendületet a frontembernek és Martin Gore-nak: közelebb hozta őket egymáshoz, és aki mostanában látott velük közös interjút, az megbizonyosodhatott róla, hogy láthatóan szorosabb lett az évtizedek során gyakran megingó barátságuk. Ahogy a legutóbbi album, a 2017-es Delta Machine esetében, úgy most is James Ford lett a producer, ami pedig a dalszerzői krediteket illeti, találunk pár meglepetést.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
