Lemez

A halál ötven perce

Depeche Mode: Memento Mori

Kritika

Ha végignézünk a Rock and Roll Hall of Fame zenészeinek listáján, egészen biztos, hogy Andy Fletcher az, aki a legkevesebbet tette azért, hogy bekerüljön az elit klubba.

E sorok írója is több Depeche Mode-koncertkritikában élcelődött azon, hogy Fletch semmit nem csinál a színpadon az integetésen és a tapsoláson kívül. De a viccek elhalkultak, amikor tavaly májusban jött a halálhír, és noha mindenki tisztában volt a 60 évesen elhunyt Andy zenei szerepével (illetve annak hiányával), sokan meg voltak arról győződve, hogy ezzel az együttesnek befellegzett. Fletch volt ugyanis a DM motorja, amit ő fogalmazott meg a legjobban, amikor a zenekar még négytagú volt: „Dave az énekes, Martin a szövegíró, Alan a jó zenész, nekem pedig az a feladatom, hogy összetartsam a csapatot.”

Ahogy a Mode túlélte Alan Wilder kiszállását a kilencvenes évek közepén (Dave Gahan meg pár drogtúladagolást), úgy most, Andy Fletcher halála után is tovább tudott lépni. De a Memento Mori című 15. stúdióalbum ettől függetlenül is nehéz szülés volt: már Fletch halála előtt elkezdődtek a munkálatai, s már akkor megvolt a baljós cím – emlékezz a halálra! Ahogy sok más előadó esetében, úgy a DM-nél is a Covid hátráltatta a folyamatot, ráadásul Gahan bizonytalan volt az egész projekttel kapcsolatban. Érdekes módon a régi barát elvesztése adott újabb lendületet a frontembernek és Martin Gore-nak: közelebb hozta őket egymáshoz, és aki mostanában látott velük közös interjút, az megbizonyosodhatott róla, hogy láthatóan szorosabb lett az évtizedek során gyakran megingó barátságuk. Ahogy a legutóbbi album, a 2017-es Delta Machine esetében, úgy most is James Ford lett a producer, ami pedig a dalszerzői krediteket illeti, találunk pár meglepetést.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.