Könyv

Diszkóvarázs

Virginie Despentes: Vernon Subutex I–II–III.

Kritika

Midőn Vernon Subutex, a nagy nőcsábász (ötvenes fehér férfi) beleszeret a transzvesztita Marciába, arra jut, hogy nem a pina teszi a nőt. Már csak azért sem, mert a brazil lánynak – mint azt Subutex krumplihámozás közben vendéglátójának elújságolja – nagyobb a farka, mint az övé. Marcia meglehet, hogy nem tökéletes nő, sőt bizonyos kritériumok szerint talán egyáltalán nem is nő, de mégis az. Nem is akármilyen.

„Hidd el nekem: amikor Marciával sétáltam, megértettem, miért élvezik a pasik annyira, amikor egy nagy Por­schéval parkolnak az utcán. Baleknak szokás őket tartani, de csak azért, mert nem mindenki járhat Porschéval. (…) Marcia elképesztően menő. Megőrjít.” Mindez a francia írónő regénytrilógiájára is áll: vannak benne meghökkentő részek, de bármily furcsa, az tagadhatatlan, hogy a szöveg – ha nem is végig – lehengerlő erejű.

A történet nem sokkal a Charlie Hebdo-merénylet előtt kezdődik. Vernon, a lemezboltos elveszti az állását, amikor segítője, a rocksztár Alex Bleach túladagolja magát. Vernon ennek folyományaként az albérletét is elveszíti, viszont a szociális hálója megóvhatná attól, hogy az utcára kerüljön. Az első regény egyes cím nélküli, de tipográfiailag elkülönülő fejezeteiben sokszor azok szemszögéből látjuk a sztorit, akik Subutexet rövidebb-hosszabb időre befogadják. A narráció nemcsak szereplők között, de az időben is ide-oda ugrál, mégsem teszi követhetetlenné a sztorit. A felbukkanó arcok igen sokszínűek: a hajléktalantól az alkoholista munkáson át a kokainista filmproducerig, a szélsőjobbtól a szélsőbalig, leszbikustól a transzvesztitán, transzneműn és melegen át a hiperheteróig, a radikálisan vallásos muzulmántól a keresztény nacionalistáig – és lehetne folytatni. (Időnként jól jön, hogy a második és harmadik kötet elején a szereplők nevét és a velük történt eseményeket is felsorolták, főleg, hogy Laurent-ból rögtön kettő is akad.) Izgalmas, ahogy az egyes fejezetekben új és új megvilágítást kap a szereplőkön túl és keresztül elsősorban Párizs, Franciaország, sőt az egész nyugati világ.

A trilógia talán Subutex és Marcia egymásra találásakor emelkedik el először a valóság talajától. És itt nem csak arra gondolunk, hogy Subutex milyen villámgyorsan túllendül azon, ami felett nem szokás ilyen hamar napirendre térni. De valóban ennyire banálisan egyszerű dolog ez, hogy csak a korlátolt (nem mellesleg nőverő, toxikus maszkulin) lakótársa rugózik rajta egy keveset?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.