Színház

Japánban

Misima Jukio: Az elcserélt legyezők; A világítótorony; Ízletes méreg; Az égő ház

Kritika

A japánok sokszor már-már megszállottan törekednek a harmóniára. Ennek a kiegyensúlyozottságot hajszoló ellentmondásnak ékes bizonyítéka a 20. századi japán irodalom kiemelkedő alakjának, az alig 45 évesen rituális öngyilkosságot elkövető Misima Jukiónak e négy egyfelvonásos darabja, és sajnos az élete is.

Az elcserélt legyezőkben az után, hogy egy szerelmespár legyezőt cserél a gésaházban, elkezdődik a téboly. A pár nő tagját kiváltja egy szerelmes festőnő, hogy aztán együtt éljék beteljesületlen vágyakkal teli hétköznapjaikat. „Én nem várok semmit”, panaszolja Dzsicuko, a festőnő. Az egykori gésa a vasúti peron egyik padján, az őrülettel határos módon várja vissza a férfit. A reménytelenség élteti a két nőt, a fenntartása érdekében bármire képesek. Még arra is, hogy az őrült lány „ne ismerje fel” az őt felkutató legyezős férfit. A második darabból, A világítótoronyból derül ki, hogy akik mégis eljutnak a párkapcsolatig, azoknak is megvan a maguk baja; a szerelem és az őrület őket sem kíméli. A viszonyok törékenyek: éppen csak sikerül a korábbi feleség helyére újat találni, már­is küszöbön az újabb katasztrófa. „Őrültek vagytok mind”, mondja ki a nyilvánvalót Maszako, a nagylány. Aki az üzletben akar érvényesülni (Ízletes méreg), azt a butaság temeti maga alá, aki stabil családot szeretne, annak a megszokás megy az agyára. „Én már születésemkor beleuntam az életbe”, nyafogja az unatkozó feleség, mielőtt rájuk ég a házuk.

Az égő ház utolsó percei jelentik a csúcspontot; a zene ritmikája, a színpadon lévők tüzet utánzó tekergődzése látványos performance-szal zárja le az előadást. De már az első jelenet megcsap, azonnal a kényelmetlen üléseinkbe süppedünk, és csak kapkodjuk fejünket a különböző méretű deszkák változatos ad hoc felhasználásán. A díszlet telitalálat, igazából nincs is. A szerteszét heverő deszkákból képződik meg az aktuális szín. A berendezés másodpercenként változik, új használati tárgyak alakulnak vagy kerülnek ki a képből. A széket, ágyat, eltolható falat, szőnyeget, sőt, még a könyvet is könnyen felismerjük, de vannak imitált tárgyak, amelyek jelentését nem pontosan értjük, csak érezzük. Feladatuk, hogy a légiességet érzékeltessék, ugyanakkor szó szerint is ütős és kényelmetlen a rajta fekve, ülve, állva, lógva, kapaszkodva, csúszva-mászva megfogalmazott gondolat. Nincs egy nyugodt percünk, folyamatos változásban van a színpadi kép.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Madártávlat

Ép és értelmi fogyatékkal élő színészek játszanak együtt a MáSzínház inkluzív előadásai­ban, a repertoárjukon ezek mellett színházi nevelési előadások és hagyományos színházi produkciók is szerepelnek. A közös nevező mindegyik munkájukban a társadalmilag fontos és érzékeny témák felvetése.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?