Opera

Játék a véggel

Kurtág György: Fin de partie (A játszma vége – Endgame)

Kritika

Kurtág operája – a milánói Scalában 2018 novemberében lezajlott premier, valamint az amszterdami, párizsi és londoni előadások után – végre itthon is elhangzott.

Ez a budapesti produkció nem hozta magával az ősbemutató rendezését és színpadképét. Viszont csaknem teljes létszámban eljött az a csapat, amely az operát sikerre vitte: Markus Stenz karmester és a Beckett-dráma négy szereplője közül Hamm, Nell és Nagg alakítója, a norvég Frode Olsen, a walesi Hilary Summers és az olasz Leonardo Cortellazzi. A bemutatót követő csaknem öt esztendő számos előadása során Kurtág zenéje az előadók „vérévé vált”. Kívülről tudják minden hangját, ismerik minden rezdülését, és felszabadultan játszanak, mintha csak egy Mozart-operában énekelnék a jutalomjátékot. Igen nagy öröm, hogy Haja Zsolt Clov szerepében hangi adottságait tekintve és szólamtudásában is méltónak bizonyult a kezdőcsapathoz. A Danubia Zenekarnak ugyancsak oroszlánrésze volt az opera sikeres színre vitelében, hiszen öt éve, a bemutató előtt pár hónappal megtanulták a partitúrát, hogy a premier karmestere és az énekesek a zeneszerző jelenlétében, a BMC-ben próbálhassák három napon keresztül a teljes operát. Most végre ők is learathatták az akkori munka gyümölcsét is.

A zenetörténetben példátlan, hogy egy zeneszerző nyolcvannégy esztendősen vág bele első operája megírásába, majd emberfeletti erőfeszítéssel, hét esztendő alatt a végére is jut a feladatnak. (Persze egy Kurtág-mű esetében nehéz megmondani, hogy a kompozíciós munkának mikor lesz vége: a milánói ősbemutató-sorozat két előadását hallottam, és most megdöbbenve állapítottam meg, hogy Kurtág azóta tovább dolgozott az operán, és az utolsó részben jelentősen tovább írta Hamm szerepét.) A Fin de partie-t látszólag semmi sem predesztinálja arra, hogy librettóvá lényegüljön át. A világ nagy részét elpusztító katasztrófa után tengeti életét a tolókocsihoz kötött, vak Hamm a szolgájával, a kissé ütődött, sérült Clovval, valamint Hamm lábukat vesztett szüleivel, Nell-lel és Nagg-gel. Nem tudni, milyen kataklizma okozta nyomorult helyzetüket, s a külvilág pusztulását. Mindannyian a véget várják, de siettetni nem tudják. Nincs tehát cselekmény, de van szöveg, amely maga is szaggatott, töredékes, sivár. A budapesti koncertszerű előadásban a háttérbe vetített minimalista rajz, Hamm tolószéke és a stilizált kuka, amelyek mögött Nell és Nagg foglaltak helyet, tökéletesen megidézte a becketti világot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.