Opera

Játék a véggel

Kurtág György: Fin de partie (A játszma vége – Endgame)

Kritika

Kurtág operája – a milánói Scalában 2018 novemberében lezajlott premier, valamint az amszterdami, párizsi és londoni előadások után – végre itthon is elhangzott.

Ez a budapesti produkció nem hozta magával az ősbemutató rendezését és színpadképét. Viszont csaknem teljes létszámban eljött az a csapat, amely az operát sikerre vitte: Markus Stenz karmester és a Beckett-dráma négy szereplője közül Hamm, Nell és Nagg alakítója, a norvég Frode Olsen, a walesi Hilary Summers és az olasz Leonardo Cortellazzi. A bemutatót követő csaknem öt esztendő számos előadása során Kurtág zenéje az előadók „vérévé vált”. Kívülről tudják minden hangját, ismerik minden rezdülését, és felszabadultan játszanak, mintha csak egy Mozart-operában énekelnék a jutalomjátékot. Igen nagy öröm, hogy Haja Zsolt Clov szerepében hangi adottságait tekintve és szólamtudásában is méltónak bizonyult a kezdőcsapathoz. A Danubia Zenekarnak ugyancsak oroszlánrésze volt az opera sikeres színre vitelében, hiszen öt éve, a bemutató előtt pár hónappal megtanulták a partitúrát, hogy a premier karmestere és az énekesek a zeneszerző jelenlétében, a BMC-ben próbálhassák három napon keresztül a teljes operát. Most végre ők is learathatták az akkori munka gyümölcsét is.

A zenetörténetben példátlan, hogy egy zeneszerző nyolcvannégy esztendősen vág bele első operája megírásába, majd emberfeletti erőfeszítéssel, hét esztendő alatt a végére is jut a feladatnak. (Persze egy Kurtág-mű esetében nehéz megmondani, hogy a kompozíciós munkának mikor lesz vége: a milánói ősbemutató-sorozat két előadását hallottam, és most megdöbbenve állapítottam meg, hogy Kurtág azóta tovább dolgozott az operán, és az utolsó részben jelentősen tovább írta Hamm szerepét.) A Fin de partie-t látszólag semmi sem predesztinálja arra, hogy librettóvá lényegüljön át. A világ nagy részét elpusztító katasztrófa után tengeti életét a tolókocsihoz kötött, vak Hamm a szolgájával, a kissé ütődött, sérült Clovval, valamint Hamm lábukat vesztett szüleivel, Nell-lel és Nagg-gel. Nem tudni, milyen kataklizma okozta nyomorult helyzetüket, s a külvilág pusztulását. Mindannyian a véget várják, de siettetni nem tudják. Nincs tehát cselekmény, de van szöveg, amely maga is szaggatott, töredékes, sivár. A budapesti koncertszerű előadásban a háttérbe vetített minimalista rajz, Hamm tolószéke és a stilizált kuka, amelyek mögött Nell és Nagg foglaltak helyet, tökéletesen megidézte a becketti világot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.