Ez a budapesti produkció nem hozta magával az ősbemutató rendezését és színpadképét. Viszont csaknem teljes létszámban eljött az a csapat, amely az operát sikerre vitte: Markus Stenz karmester és a Beckett-dráma négy szereplője közül Hamm, Nell és Nagg alakítója, a norvég Frode Olsen, a walesi Hilary Summers és az olasz Leonardo Cortellazzi. A bemutatót követő csaknem öt esztendő számos előadása során Kurtág zenéje az előadók „vérévé vált”. Kívülről tudják minden hangját, ismerik minden rezdülését, és felszabadultan játszanak, mintha csak egy Mozart-operában énekelnék a jutalomjátékot. Igen nagy öröm, hogy Haja Zsolt Clov szerepében hangi adottságait tekintve és szólamtudásában is méltónak bizonyult a kezdőcsapathoz. A Danubia Zenekarnak ugyancsak oroszlánrésze volt az opera sikeres színre vitelében, hiszen öt éve, a bemutató előtt pár hónappal megtanulták a partitúrát, hogy a premier karmestere és az énekesek a zeneszerző jelenlétében, a BMC-ben próbálhassák három napon keresztül a teljes operát. Most végre ők is learathatták az akkori munka gyümölcsét is.
A zenetörténetben példátlan, hogy egy zeneszerző nyolcvannégy esztendősen vág bele első operája megírásába, majd emberfeletti erőfeszítéssel, hét esztendő alatt a végére is jut a feladatnak. (Persze egy Kurtág-mű esetében nehéz megmondani, hogy a kompozíciós munkának mikor lesz vége: a milánói ősbemutató-sorozat két előadását hallottam, és most megdöbbenve állapítottam meg, hogy Kurtág azóta tovább dolgozott az operán, és az utolsó részben jelentősen tovább írta Hamm szerepét.) A Fin de partie-t látszólag semmi sem predesztinálja arra, hogy librettóvá lényegüljön át. A világ nagy részét elpusztító katasztrófa után tengeti életét a tolókocsihoz kötött, vak Hamm a szolgájával, a kissé ütődött, sérült Clovval, valamint Hamm lábukat vesztett szüleivel, Nell-lel és Nagg-gel. Nem tudni, milyen kataklizma okozta nyomorult helyzetüket, s a külvilág pusztulását. Mindannyian a véget várják, de siettetni nem tudják. Nincs tehát cselekmény, de van szöveg, amely maga is szaggatott, töredékes, sivár. A budapesti koncertszerű előadásban a háttérbe vetített minimalista rajz, Hamm tolószéke és a stilizált kuka, amelyek mögött Nell és Nagg foglaltak helyet, tökéletesen megidézte a becketti világot.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
