Opera

Játék a véggel

Kurtág György: Fin de partie (A játszma vége – Endgame)

Kritika

Kurtág operája – a milánói Scalában 2018 novemberében lezajlott premier, valamint az amszterdami, párizsi és londoni előadások után – végre itthon is elhangzott.

Ez a budapesti produkció nem hozta magával az ősbemutató rendezését és színpadképét. Viszont csaknem teljes létszámban eljött az a csapat, amely az operát sikerre vitte: Markus Stenz karmester és a Beckett-dráma négy szereplője közül Hamm, Nell és Nagg alakítója, a norvég Frode Olsen, a walesi Hilary Summers és az olasz Leonardo Cortellazzi. A bemutatót követő csaknem öt esztendő számos előadása során Kurtág zenéje az előadók „vérévé vált”. Kívülről tudják minden hangját, ismerik minden rezdülését, és felszabadultan játszanak, mintha csak egy Mozart-operában énekelnék a jutalomjátékot. Igen nagy öröm, hogy Haja Zsolt Clov szerepében hangi adottságait tekintve és szólamtudásában is méltónak bizonyult a kezdőcsapathoz. A Danubia Zenekarnak ugyancsak oroszlánrésze volt az opera sikeres színre vitelében, hiszen öt éve, a bemutató előtt pár hónappal megtanulták a partitúrát, hogy a premier karmestere és az énekesek a zeneszerző jelenlétében, a BMC-ben próbálhassák három napon keresztül a teljes operát. Most végre ők is learathatták az akkori munka gyümölcsét is.

A zenetörténetben példátlan, hogy egy zeneszerző nyolcvannégy esztendősen vág bele első operája megírásába, majd emberfeletti erőfeszítéssel, hét esztendő alatt a végére is jut a feladatnak. (Persze egy Kurtág-mű esetében nehéz megmondani, hogy a kompozíciós munkának mikor lesz vége: a milánói ősbemutató-sorozat két előadását hallottam, és most megdöbbenve állapítottam meg, hogy Kurtág azóta tovább dolgozott az operán, és az utolsó részben jelentősen tovább írta Hamm szerepét.) A Fin de partie-t látszólag semmi sem predesztinálja arra, hogy librettóvá lényegüljön át. A világ nagy részét elpusztító katasztrófa után tengeti életét a tolókocsihoz kötött, vak Hamm a szolgájával, a kissé ütődött, sérült Clovval, valamint Hamm lábukat vesztett szüleivel, Nell-lel és Nagg-gel. Nem tudni, milyen kataklizma okozta nyomorult helyzetüket, s a külvilág pusztulását. Mindannyian a véget várják, de siettetni nem tudják. Nincs tehát cselekmény, de van szöveg, amely maga is szaggatott, töredékes, sivár. A budapesti koncertszerű előadásban a háttérbe vetített minimalista rajz, Hamm tolószéke és a stilizált kuka, amelyek mögött Nell és Nagg foglaltak helyet, tökéletesen megidézte a becketti világot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Madártávlat

Ép és értelmi fogyatékkal élő színészek játszanak együtt a MáSzínház inkluzív előadásai­ban, a repertoárjukon ezek mellett színházi nevelési előadások és hagyományos színházi produkciók is szerepelnek. A közös nevező mindegyik munkájukban a társadalmilag fontos és érzékeny témák felvetése.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?